Szajkószerelem

Március 28-án érkezett haza hozzánk a várva várt házi rozsdafarkú. Reszelős énekével hívta fel magára a figyelmet. És akkor délelőtt, ez volt a legszebb madárdal.

A házi rozsdafarkút kéményseprő madárnak is nevezik, mivel a háztetőkön többnyire a kéményen ülve lehet látni, főként reggelente, amikor köszönti a napot.

Kedveli az ember lakta területeket, szinte kizárólag ott tanyázik, ahol emberek vannak. Ezért mind városon, mind falun megtelepszik. Ahol fészkelésnek való helyet talál, ott őszig, a vonulásig, gyönyörködhetünk benne. Sokszor különleges helyet választ otthonának, van, hogy építkezés alatt levő házba költ be, máskor farakást néz ki magának, és ott rak fészket.

A házi rozsdafarkú még úton volt, amikor a gerle nekifogott fészket építeni. A balkáni gerle nem vonuló madár, egész évben láthatjuk. A fészke, ami pár szál ágból, drótdarabból készül nem igazi mestermű, nem lehet egy lapon emlegetni a sárral kitapasztott, puhára bérelt szarkafészekkel, melyiket még tető is fedi. A szarka több éven át is használja ugyanazt a fészket, így van, hogy februárban, mikor még javában tart a tél, már tatarozza a fészket.

Márciusban egyedül a mátyásmadár nem törődik a fészekrakással. A szerelemmel van elfoglalva. Többen is udvarolnak egy-egy szajkóhölgynek, mindenhová követik, bevetnek minden praktikát, énekelnek, csikorognak, hangokat utánoznak, hogy elcsábítsák és megnyerjék maguknak. De, csak egy lehet a szerencsés kiválasztott, és akkor majd jöhet a fészeképítés.

Aki meg szeretné figyelni a mátyásmadarak udvarlási szokását, az most megteheti. Az amúgy bizalmatlan, távolságtartó madár ezekben a napokban megfeledkezik az óvatosságról, így könnyebb szemügyre venni.

Kelemen László