Hal-tagine

Mintha az Ezeregyéjszaka meséiben élnénk, sok-sok klónozott Seherezádéként, a történet csak annyiban különbözik, hogy noha a mesét nem mi mondjuk, életünk mégiscsak ettől függ.

A történetek, a gazdag mesei elemek mellett, tartalmaznak valós részeket is, például a tagineban történő főzés fogalma elsőként e híres arab nyelvű mesegyűjteményben jelent meg. A tagine eredetileg a főzőedény megnevezéseként szolgált, de napjainkban már a benne készülő ételeket is így nevezik. Ezt a főzési módszert azokon a vidékeken alkalmazták, ahol a vízkészlet korlátozott volt, ugyanis a tagine kúp alakú fedele gőzt fog le és a kondenzált folyadékot visszavezeti az edénybe, így minimális mennyiségű víz szükségeltetik a főzéshez. Bizonyára egy innovatív gasztromérnök alkothatta, valahol Észak-Afrikában.

Nem elhanyagolható módon, az edény igencsak csinos, színes és mintás, szemnek is becses, ami azért is fontos, mert úgy tartják, hogy az étel szép megjelenése segít a család megerősítésében, hosszú élettartammal, egészséggel ruházza fel őket (melyre igencsak szüksége van manapság az embernek). A gonosz dolgokat tervező kulináris szakember boldogtalanságot hozhat azoknak, akiknek az ételt szánja, ezért nyomatékosan ajánlott a tiszta és könnyű szívvel alkotó szakács készítményének fogyasztása!

A tagine ételek lassan főzött pörköltek, amelyeket általában szeletelt húsból vagy halból, zöldségekkel, gyümölcsökkel készítenek. Fűszereket (citrom, koriander, gyömbér, római kömény, kurkuma, fahéj, sáfrány), dióféléket és szárított gyümölcsöket is használnak hozzá. Az édes és savanyú kombináció gyakori a tagine ételekben, például az aszalt szilvával és fűszerekkel készülő bárány-tagineban. Nálam most süllő került a hagyma, paradicsom, spenót mellé, a tányérra meg még rizs is.