Emberek és szamarak

1. Egy brassói önjelölt, száguldó riporter egy órácska leforgása alatt a nagyváros központi csupán öt utcájában 74 fényképet készített üzletekről, vendéglőkről, panziókról. Közös vonás bennük, illetve rajtuk, az ajtón, az ablakon: eladó, kiadó táblák. Persze, a legkönnyebb a vírus nyakába akasztani a katasztrofális helyzetet, de aki ismeri a dolgokat, rögtön rákérdez: te tudod, mennyi bért kér a tulaj egy négyzetméterért? Mintha Manhattanben lennénk. És a cápaéhségű tulaj kitől vásárolta a helységet? A forradalmároktól, akik, ugye, nem egy darab szalámiért harcoltak. Naná, idióták lettek volna annyiért; egy mérföld szalámi értékű üzlethelyiséget viszont kiköveteltek maguknak, amit aztán a még gazdagabbaknak tovább adták. Ezért most három lej egy margarinbomba rághatatlan kifli és nyolcvan egy sapka, amit a nagyi tízért elkészítene.
2. Érdekszövetségünk vezetője kedden kijelentette, megbízik az egészségügyért felelős miniszterben. (Akit saját főnöke aztán másnak kipenderített.) Jó, na, volt néhány halott, de mit akartok, technikai balhék voltak és lesznek, beizél egy olyan hogyismongyák kütyü, porrá ég vagy megnyuvad néhány peches páciens, de mi megbízunk a legényben, mert szövetségesünk, és ha ő repül, holnap repüljünk mi is? Legyen itt is színes kódrendszer. Havi ötven hulláig zöld kód, minden oké, ötven és száz között sárga ejnye-bejnye, nem kap lekvárt a kenyérre, hetven tucaton felül le lehet cserélni, mert már piros.

Amúgy eszembe jut, az RMDSZ utolsó szövetségesként maradt a viccpártnak is gyenge Parasztpárt mellett a Demokratikus Koalíciónak nevezett több lábon járó szerencsétlenségben; utolsó hűségesként tartotta mesterségesen életben a népet megnyomorító Boc-kormányt. Szerintem ittuk már eleget az „utolsó csatlós magyarok” levét. Csak azért mondom, mert 18 millió román honfitársunk akkor is dohogva lövellt felénk nem éppen kedélyes pillantásokat.

3. (Semmi köze az előzőkhöz). Martin Luther, amikor provokáló kérdéseket intéztek hozzá, azt mondta, Isten mindent célszerűen alkotott meg: a szamarakat, hogy viszonyítási alapként szolgáljanak, az embereket pedig azért, hogy ne legyenek szamarak.