Anának tetszik a kisváros

Ana Jgerenaia március elején érkezett Grúziából a kézdivásárhelyi Zöld Nap Egyesülethez. A huszonnégy éves ESC-önkéntessel szakmáról, önkénteskedésről és terveiről is beszélgettünk.

A Fekete-tenger közelében, a Kolhidai-alföld és a Kaukázus határvidékén fekvő, Martvili városhoz tartozó Gurdzemi településről érkezett Ana biológia egyetemet végzett, jelenleg a mesterképzés első éves hallgatója. „Kutaisziben jártam egyetemre, és ugyanott mesterizem biológia szakon. Most online történik az oktatás, így adódott a lehetőség erre a három hónapos önkéntes tevékenységre. Tanulmányaim mellett a szüleimnek segítettem odahaza, akik állattenyésztéssel foglalkoznak, sajtkészítésből élnek”, sorolta Ana.

Szülei szeretnék kiterjeszteni pici farmjukat, és ebben Ana a közelmúltban komoly segítséget nyújtott számukra. „Több jószágot tartanának, ezért bővítenék a farmot, jelenleg édesapám ezen dolgozik. Egy startup-pályázatot írtam meg és nyújtottam be e célból, és ideérkezésem után néhány nappal kaptam az örömhírt, hogy a pályázatom pozitív elbírálásban részesült”, újságolta.

Ideutazása kapcsán elmondta, soha korábban nem tevékenykedett önkéntesként. „A világhálón találtam rá erre a lehetőségre, és úgy vélem, jelenleg számomra ez a tökéletes projekt. Szeretem az egyesület kötelékében végzett tevékenységeket: a gyerekeknek szervezett bejárós tábort, a cikkírást, a naptár-, illetve plakátkészítést, a sokrétű alkotói tevékenységet, ami itt történik, emellett nemrég, a nemzeti est keretében számomra óriási lehetőség adatott hazám népszerűsítésére”.

Bár kevesebb mint másfél hónapja érkezett, és május végén hazautazik, Ana jól érzi magát a céhes városban.

– Tetszik a kisváros, hiszen odahaza falun élek. Emellett, bár mi, grúzok nagyon vendégszeretők vagyunk, amit itt tapasztalok, az mindent fölülmúl. Tetszik, hogy az úton mindenki rám mosolyog, és azt mondja, „szia”, a helyiek nagyon segítőkészek, és a nyelvi akadályok ellenére kitűnően boldogulok bevásárláskor is. Ideutazásom előtt nem voltak elvárásaim. Nem szeretem az előítéleteket, az új helyeket, ahogy a személyeket is szeretem előbb megismerni, majd úgy véleményt formálni róluk. A többi külföldről érkezett önkéntessel, akikkel remekül együttműködünk, egyetértettünk abban, hogy egy igazán befogadó közösségbe érkeztünk”, nyugtázta.

Ami a terveit illeti, mindenekelőtt folytatná tanulmányait, ám genetikára váltana, majd a szakmában szeretne érvényesülni. Előtte azonban oktatóként is kipróbálná magát. „Biológiatanárként kezdeném pályámat, közben a mesteri képzés befejezése után doktorálnék, a jövőben egyetemen is szeretnék tanítani, majd, amikor a megfelelő ismeretekkel rendelkezem, a genetikus pályára lépnék.” Megjegyezte, ha lehetősége adódik, valahol Nyugat-Európában folytatná tanulmányait, ám azok elvégzése után visszatérne hazájába. „Ki ne szeretne a neves nyugati egyetemek valamelyikén tanulni? Amint már mondtam, legfőbb célom, hogy remek genetikus váljék belőlem, ám mindenképp otthon kamatoztatnám a tudásom. Grúzia a hazám, és nagyon szeretem, sehol máshol nem tudnék élni”, summázott.