Módosítanák a szociális törvényt

Tizennyolc évnyi szociális területen való aktivitás után először léptem át a szakminisztérium küszöbét, az ő meghívásukra – amelyet volt kollégám, Makkai Péter államtitkártól kaptam – osztja meg a „csodát” Tóth Anna, a Diakónia Keresztény Alapítvány (DKA) sepsiszentgyörgyi idősgondozó ágazatának vezetője.

Az Erdélyi Szociális Szervezetek Szövetségét képviselő református lelkész azt mondja: eddig még soha senki nem volt kíváncsi a véleményükre. Most azonban, a rendszer problémáit „belülről” ismerő Makkai Péter, aki évekig a DKA fogyatékkal élők, gyermekjóléti és családsegítő ágazatát vezette, akinek nevéhez fűződik az Írisz Ház, a nappali foglalkoztató, védett műhelyek, speciális munkaközvetítő iroda, szociális vállalkozások, védett lakás, számos, fogyatékkal élők társadalmi elfogadását elősegítő helyi és nemzetközi rendezvény, összehívta a legnagyobb szervezetek vezetőit, és felvetette a 292-es szociális törvény módosításának lehetőségét.

– Elmondhattuk a minisztériumban a hüledező igazgatóknak, hogy a rendszer nyilvánvalóan diszkriminatív, hisz míg az állami és magánszervezeteknek ugyanolyan feltételeknek kell megfelelniük, ugyanolyan körülmények között kapnak engedélyeket és licenceket, addig az egy főre jutó állami támogatás legalább ötször akkora az állami szervezeteknek, mint a munka több mint felét elvégző civileknek – mondta el megkeresésünkre Tóth Anna.

Konkrét példának a mintegy nyolcszáz személyt ellátó idősgondozó szolgálatot hozta fel, ahol naponta 37 fő, átlagosan hét órát tölt terepen, ez – a minisztérium által megszabott 30 lejes órabérrel számolva – napi 7700, havi 231.000 lej. Ehhez képest a minisztériumi támogatás havi 40.800 lej. A többit az önkormányzatoktól kell „összekoldulni” – magyarázza Tóth Anna.