Gyulai Líviusz halálára

Március 16-án, életének 84. évében Budapesten elhunyt Gyulai Líviusz grafikusművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, aki Baróton született, életének első kilenc évét itt töltötte. Szülővárosa nem felejtette el, temetésére Demeter Zoltán művelődésszervező írt nekrológot (ezt közöljük alább), melyet a szintén baróti születésű Incze Mózes festőművész olvasott fel. A grafikusművész nevét Baróton a városi könyvtár őrzi, melyet 2007-ben neveztek el róla.

Március 16-án a távoli Székelyföld szívében egy kisváros, Barót közössége megrendüléssel fogadta Gyulai Líviusz Kossuth-díjas grafikusművész, animációsfilm-rendező, a Nemzet Művésze, a város könyvtára névadójának halálhírét. Másnap két helyen is fekete zászló jelent meg a városban, a polgármesteri hivatal, illetve a Gyulai Líviusz Városi Könyvtár épületén, hirdetve, hogy eltávozott valaki, aki Apáczai Csere János, Baróti Szabó Dávid, Benedek Elek, Benkő József, Bölöni Farkas Sándor, Gaál Mózes, Kriza János földjéről indult, valaki, aki fontos volt számunkra.

Gyulai Líviuszt Barót lakói közül sokan nem ismerték, nem ismerhették személyesen, hiszen 1937-es születésétől kezdődően szűk kilenc esztendőn át élt Baróton. Nem ismerhették, hiszen a család Magyarországra való költözése után ritkán járt Erdővidéken, ennek ellenére nevéről szinte valamennyi baróti, erdővidéki polgár hallott, hiszen 2007 őszén, hetvenéves korában, Nagy István akkori polgármester kezdeményezésére az ő nevét kapta Barót új helyszínre költöztetett könyvtára. Az a könyvtár, amelyben a település és a kistérség könyvet, illetve olvasást kedvelő lakói azóta szép számban megfordultak, akárcsak azok a közművelődést pártoló személyek, akik a baróti Gyulai Líviusz Városi Könyvtár által kezdeményezett és megszervezett események, könyvbemutatók és olvasómaratonok, kiállítások és más kulturális jellegű események résztvevői voltak az elmúlt 14 esztendő során.

Továbbá ugyancsak őt népszerűsítették azok a településünkről készített grafikák is, amelyekkel a ’89-es változásokat követően ajándékozta meg a várost, akárcsak a névadó ünnepség alkalmával a tékának ajándékozott animációs filmek és általa illusztrált könyvek sora, ugyanakkor a polgármesteri hivatalban, művelődési házban és Erdővidék Múzeumában a város számára adományként hátrahagyott különös hangulatú, sajátos stílusú grafikák is az ő művészetének nagyságát és egyediségét hirdetik.

Reméljük, munkái a megalapításra váró baróti képtár egyik, Gyulai Líviuszról elnevezendő termének falát fogják ékesíteni, több más baróti, erdővidéki születésű néhai, illetve kortárs festő- és grafikusművész remekműveinek társaságában. Személyes élményünk kevés volt vele, de az általa illusztrált több mint ötszáz kötetből hozzánk is jutott bőven, és az őt a túloldalon fogadó Antall István kulturális újságíró-szerkesztővel egyetértve bátran vallhatjuk, hogy Gyulai Líviusz a legtisztább Weöres Sándor-i hagyományok éltetőjeként olyan finoman tud átadni szemléletet, kultúrát, művészetet és erkölcsöt, hogy a környezete önkéntelenül is azonosul az általa képviselt értékekkel. Művészete mellett eddig sem lehetett és ezután sem lehet elmenni csak illő alázattal és kellő főhajtással.

Emlékét a szívünkben őrizve ígérjük, hogy lehetőségeinkhez mérten mindent elkövetünk azért, hogy Barót város felnövekvő nemzedékei az elkövetkező években, évtizedekben is tudják majd, ki volt az ismert képek mögötti grafikusművész.