Jól mondják, és mégis…

Hű, de mély igazságok kerülnek felszínre, mióta már anyja méhében is haladó, reformista, européer kormányunk van. Nem hiába tréningezett Cîțu úr közismerten emberbarát nemzetközi bankokban, ahogy beült a Győzelem (vajon ki ellen?) palota fő-fő bársonyszékébe, rájött, nem normális hogy az állami alkalmazottak jobban keresnek, mint a magánszektor minimálbéres proletárjai.

A miniszter asszony, Raluca Țurcan eközben a kiváltságos állami láblógatók pimasznál pimaszabb pótlékain szörnyülködik. Most elegánsan tekintsünk el az említésre sem méltó apróságtól, hogy az említett urak-hölgyek PNL-je megszavazott minden pimasz pótlékot, és jó néhányuk zsebre is tette az utolsó baniig, és ismerjük el, igazuk van. Mert mégiscsak az értéket előteremtő dolgozót kellene jobban megfizetni, nem a papírtologató klub törzskuncsaftjait.

És milyen megoldást találtak? Talán emelik a magánszektorban a fizetéseket? Dehogy. Befagyasztják az állami szektorban, és leguillotinozzák a pótlékokat. Hogy mondta Wass Albert? „Amikor a törpék megszerzik a hatalmat arra, hogy mindenkit egyenlővé tegyenek, csak egyféle módot ismernek rá. Levágják a fejét azoknak, akik magasabbak.”

Én, a naiv mindmáig nem tudom elfelejteni államelnökünk minősíthetetlen támadását ellenünk, erdélyi magyarok ellen. De jó, hogy az RMDSZ-es miniszterelnök-helyettes most megmagyarázta: ugyan, egyszerűen a Iohannis– PSD meccs mellékepizódja volt, mint amikor Dzsokovics dühében nyakon találta a bírót. Odacsapott, mást talált el. Kollaterális áldozat. Nem kell mimózáskodni, kormányra, magyar, navigare necesse est.

Erről jut eszembe – édesapám sokszor járt a Regátban könyvelési ellenőrként. Elképedve hallgattam: fiacskám, ha egy székely-magyart megsértenek, az előveszi a bicskáját. A bukarestiek? Délben anyjukba küldik egymást, este együtt söröznek: eh, mit nem mond az ember, ha részeg… Aki ismer, megérti, nem a bicskázásnak zengek dicshimnuszt, de ahányszor Bukarestben kényszerültem rövid ideig tartózkodni, úgy rohantam haza, mint egy hónapig pórázon tartott és végre eleresztett kutya.

Ám van, aki jobban alkalmazkodik. Jó sörözést kívánok.