Igen, ezek a lapok nem voltak egyebek, mint a kommunista rendszer szócsövei, újságírói pedig a hatalom alattomos szolgái! A mai 3székben is prédikál még néhány bulldóexkavátor, akiknek már rég ócskavasban lenne a helyük!
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Immár lassan egyik kezünk is elég lesz arra, hogy megszámoljuk, hányan is maradtak még a hajdani Megyei Tükör legénységéből. Volt, aki egyszerűen csikócsapatnak nevezte azt a tucatnyi legényt és hölgyet, akiket Dali Sándor hívott közös lapcsinálásra 1968 elején, s akikkel meg tudta teremteni a csodát: az első lapszámtól kezdve sikerült olyan szintet biztosítani, amely nem csupán az olvasók körében, de a befutott szerkesztői, írói körökben is elismerést és nagy várakozást váltott ki. Talán voltak olyanok is, akik a kifulladásra vártak, időnként gáncsokat is vetettek, de az újságnak sikerült végig biztos lábon maradnia. Időközben szerkesztők, újságírók mentek el, mások jöttek, de a kapcsolat mindenkivel végig, még mára is megmaradt.
A sepsiszentgyörgyi színházi figyelő kétségtelenül igen meghatározó módon tudott véleményt alakítani a színművészetet foglalkoztató környezetben, s ennek legfőbb hozzáértője, szinte egyedüli művelője Zsehránszky István volt. És most már elment, Ő is elment. Jelen volt fontos érveit felsorakoztatva a színház kapcsán az első lapszámban, s jelen mindenkor, ha valahol színházról esett szó. Emlékszem, rövid ideig tartó illyefalvi tanárkodása alatt is sok idejét töltötte a színházi deszkák közelében, egy időben még rendezésre is felkérték, és amikor együtt szerveztük a városi művelődési házban, ahol ma a cégbíróság működik, irodalmi körünket, akkor is a színpadról beszélt. És később is, amikor másfelé fordult szekere rúdja, más szerkesztőségekbe hívták, ez maradt élete fő témája. Persze, sok egyéb mellett.
Amit végzett, csendben végezte. Sokszor megérdemelte volna a rangosabb elismerést, de lehet, túl szerény volt ahhoz, hogy magát fitogtassa. Pedig kiváló szerkesztője, főszerkesztője volt több lapnak is, színházi kollokviumok, köztük nemzetiségi színházi találkozók kiötlője, mindenese; fordított, tolmácskodott, s ott volt mindig, ahol számítottak rá.
Elment, Zseka is elment. Jó lett volna még legalább egy jó humorosat beszélgetni vele, mint tettük akkor, amikor együtt lehettünk. (Kolozsvár,1944. április 3. – Bukarest, 2021. április 12.)
Igen, ezek a lapok nem voltak egyebek, mint a kommunista rendszer szócsövei, újságírói pedig a hatalom alattomos szolgái! A mai 3székben is prédikál még néhány bulldóexkavátor, akiknek már rég ócskavasban lenne a helyük!
Szerintem jól alakított, tanár volt, mikor esztéta, színész volt mikor tanár, mikor filmről beszélt, az volt a színpad, mikor a színpadról írt, az volt a film. És dadogott, mint egy jelesnek vélt kortársa. Én károgásnak tartom. Barátja volt a főszerkesztőnek. Akik szerették sokat tanulhattak tőle és tőlük, de nem volt ajánlott velük egy helyen megjelenni.
Há Péter úr, akkor már tessék megható és könnyfakasztó reklámot, vagy megemlékezést gyártani a Vörös Zászlónak, az Előrének, az Igaz Szónak, az Ifjú Munkásnak, az Új Életnek, az Igazságnak, az Utunknak, stb. A mai ifjúságnak nem nehéz ezeknek és csinálóiknak a gyávaságait hőssieségként prezentálni és igyekezni eladni nekik!