Magyarázzák a bizonyítványukat

Az Európai Bizottság (EB) „nem elutasította” a Románia által előterjesztett helyreállítási tervet (PNRR), hanem további „finomításokat” kértek – így fogalmaz diplomatikusan Klaus Iohannis államfő, amikor arról kérdezik, hogy sikerül-e a tervezett május 1-jei határidőig elfogadtatni a projektet a bizottsággal. Dehogy küldtek ők fércmunkát, hogy gondol bárki is ilyet. Csak hát „finomítani” kell.

Nemrég megmondta ugyan az európai ügyekért felelős államtitkár, hogy nem jól lesz az, ha az elmúlt harminc év összes elmaradt beruházását ebből az összegből akarjuk megoldani. Mert – mondta a szakember – ez a harmincmilliárd euró egyszerűen nem erre van. Nem utat, regionális kórházakat kell ebből építeni (arra tíz évig rengeteg pénzt felajánlottak – hogy nem voltunk képesek lehívni, az egy másik történet), hanem reformokat kell megvalósítani, digitalizálni kell az állam működését, egyharmadát pedig kizárólag zöld programokra lehet elkölteni – de a kormány nyomatta a választási kampányban megígért toronyórát, láncostól.

A határidő – nyugtatott meg az államfő – tájékoztató jellegű, majd még dolgoznak a projekten, s csak akkor adják le, amikor „nagyon jó lett.” (Akkor lehet, hogy most mégsem annyira jó!) Arról a csekélységről nem is beszélve, hogy csak azokat a terveket lehet a helyreállítási alapból finanszírozni, amelyek 2026. július 31-ig teljesen elkészülnek. Nem a tervezés fázisában vannak, nem a megvalósítási tanulmányon szöszölnek, nem a közbeszerzéshez benyújtott hatvankettedik fellebbezést tárgyalják – tokkal-vonóval készen vannak. És nem lehet – s ez soha egy pillanatra nem változott – hosszabbítást kérni, a be nem fejezett munkára fordított összeget vissza kell fizetni.

Csak emlékeztetőül egy helyi példa: a Maksa és Lécfalva közötti 5,9 kilométeres „sztrádára” röpke 660 napig tartott a közbeszerzés, és nem a megyei tanács hibájából. Szóval megtörténhet, hogy a híres koalíciós kormány elbaltázza ezt a 30 milliárdnyi pluszpénzt, amivel úgy lemarad(hat)unk akár a közvetlen szomszédjainktól, hogy az életben nem érjük utol őket.