Visszájára fordított ünnep

A nyolcórás munkaidő bevezetése érdekében Chicagóban 1886. május 1-jén elkezdődött sztrájk május 3-án és 4-én halálos áldozatokat is követelő összecsapásokba torkollt a dolgozók és rendőrök között. A II. Internacionálé a történtek emlékére nyilvánította 1891-ben május 1-jét „a munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé”. Ez a tüntetésekkel tarkított rendezvény a 20. század folyamán világméretűvé terebélyesedett, és a második világháború után szocialistává vedlett országokban fényes külsőségek közepette megszervezett állami ünneppé vált.

Május 1-je a kommunista diktatúrát nyögő Romániában is egyike volt az elvileg szabadnappal járó hivatalos ünnepeknek, a gyakorlatban viszont pihenés helyett többletterhet rótt a lakosságra. Ez alkalomból ugyanis hatalmas méretű utcai felvonulásokat szerveztek országszerte, amelyek a szocialista társadalom nagyszerűségét, a vezetők megbecsülését, szeretetét és a politikai életben való tömeges jelenlétet voltak hivatottak elhitetni a kapitalizmus útját járó Nyugattal.

A termelő egységek és közintézmények alkalmazottai, valamint diákság számára kötelezővé tették a katonás rendben és fegyelemmel végrehajtott masírozáson, illetve ennek hetekkel korábban megkezdődő begyakorlásán való részvételt. És senki sem bátorkodott hiányozni a testi-lelki megpróbáltatásokkal járó bohózatokról, mert a párt öklének számító politikai titkosrendőrség keményen megtorolt egy ilyen lépést.
A résztvevőknek órákon át kellett a diktátor házaspárt ábrázoló fényképeket és dicsőítő feliratokat hordozó táblák magasba emelésével fűszerezett menetelés megkezdésére várakozniuk. Így eshetett meg, hogy ennek végeztével sokan a hazatérést választották a sebtében felállított lacikonyhák előtti tülekedés helyett, az 1970-es évek közepétől idültté vált élelmiszerhiány ellenére is. A kiszolgáltatottság és képmutatás napjává alacsonyították tehát az egykori munkásmegmozdulások többre és jobbra hivatott évfordulóját a hatalom bitorlói. A szellemi utódaik pedig más módszerekkel ugyan, de hasonló meggondolásból próbálnak az orrunknál fogva vezetni minket.