Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Olvastam pár hete az egyik hírportálon, korábban már a helyi sajtó is közzétette, hogy az egyik, szinte százszázalékosan magyar nagyközség székelykapu-közeli bejáratánál a névtáblán, a törvényszigor (felül román, alul magyar) betartása ellenére valakik lemázolták, szerintem megcsúfolták a magyar falunevet, azon a településen tehát, ahová évszázadokon át román nemigen tévedt be.
Nevetségesnek is felfogható az eset, hisz agyalágyultnak kell lennie annak, aki magyar betűkkel, magyar nevekkel, évszázadok óta nem bántott feliratokkal hadakozik. S mit tesz ilyenkor a „józan” magyar ész? Fogja magát és a törlőrongyot, nekiáll, s mihamarabb letörli a sértést, nehogy sokan észrevegyék. És az utóbbi időszakban igen-igen meggyűlt a dolguk ezeknek a mázolóknak, akik hol Nagybányán, hol Kalotaszegen, hol Biharban tűnnek fel, hol Hargitában, hol Marosvásárhelyen festenek rendületlenül. Immár szegény magyar polgármesterek azt sem tudják, merre forgassák a fejüket, honnan érkeznek az álfestő bandák. Hát én le nem kaparnám azt a munkát, amely a pingálók elmebeli állapotát, műveltségszintjét, lelkiségét tükrözi!
Sajnos már általánosítani is lehet a titkos mázolóművészek értelmi szintjének eme felkavaró bizonyítékait. Javasolom, ezeket az alkotásokat hagyják meg az utókornak, ne javítsák ki, ne fessék újra, esetleg mutogassák hozzánk látogató érdeklődőknek, mert szerte Európában ilyesmi sehol nem ismert. (Talán Ukrajnában!)
Legyen Románikum! Kezeljék sajátos romániai turisztikai érdekességként a névtelen irkafirkászok becses kéznyomait. Sőt, akár albumot is lehetne összeállítani ezekből a mesterművekből, beleszorítva az Úz-völgyi kapumaradványokat is! Ha éppenséggel nincs elég anyag, el kell sétálni a szégyenfolttá vált(oztatott) szakszervezeti művelődési ház romjaihoz, a város közepén, s ott aztán annyi, bizonyítékként bárhol felhasználható nyersanyagot kap az érdeklődő, hogy már önmagában is megérne egy külön albumot. Hátha a megszégyenítés eme eszközével élve az emberi mivoltukra valamit is adó szülők, barátok, politikusok, különösen a firkálók és döntögetők ismeretségi köréből hatni tudnak ezekre az éjjeli botrányhősökre, mert amiket ők tesznek, nem csupán rájuk, de elsősorban az erkölcsileg is felnőni akarók hátrányára történnek.
Ezeknek a mázolói hajlamokkal rendelkező romákoknak pártjuk van és a képvselői ott üldögélnek a bukaresti Parlamentoban az AUR színeiben (Șoșoacă, Simion, Dan Tănasa, stb.).