Ez a Zolit éltető asztaltársaság véleményfala lenne? Egyébkén voltak ennél gyengébb írásai is.
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A Profi üzletlánc Sugás áruházbeli részlegének februárban kinevezett román vezetője az alkalmazottaknak megtiltotta, hogy egymás között, illetve a vásárlókkal magyarul beszéljenek. Szerinte ugyanis Romániában az állam nyelvét kell használni – tájékoztatta a közvéleményt Benkő Erika, a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat (MIJSZ) igazgatója. A közéleti személyiség megdöbbentőnek és felháborítónak tartja, hogy ez Sepsiszentgyörgyön előfordulhat.
Valóban megdöbbentő és felháborító, ami az említett kereskedésben folyik immár több mint két hónapja, ráadásul a túlnyomórészt magyarok lakta Székelyföld szívében. És mi vár a szórványban élő nemzettársainkra, ha már itt is ilyen minősíthetetlen, nyelvhasználatot, méltóságot, valamint etnikai hovatartozást egyaránt sértő magatartást lehet tanúsítani?
Az Erdéllyel megnövesztett Romániában sajnos nem új keletűek ezek a megnyilvánulások, azonban úgy tűnik, az idő múlásával egyre fokozódnak. Ennek okai pedig a meghamisított történelem oktatásában, az ellenünk felülről kezdeményezett és irányított rágalomhadjáratban, gyűlöletszításban keresendők. Valamint saját magunkban, a rajtunk eluralkodott gyávaságban, fásultságban és közömbösségben, amelyek bénító hatására szó nélkül hagyjuk ezeket, illetve képtelenek vagyunk csattanós választ adni rájuk.
Erre pedig nincsen mentség! Hiszen, ha eleink a fasiszta vagy kommunista diktatúrában az életük kockáztatása árán is szót emeltek ellenük, akkor ebben az úton-útfélen emberi jogokat hangoztató és azokra hivatkozó demokráciában ezt mi is megtehetnénk. Csupán a komfortszféránkból kellene kissé kilépnünk, vagy ha mégsem, akkor megérdemeljük a sorsunk. Rászolgáltunk, hogy több ezer éves hősi múlttal a hátunk mögött, őseink földjén jöttmentnek tekintsenek, és ekképpen viszonyuljanak hozzánk.
Most azonban még változtathatunk a megítélésünkön és helyzetünkön, amennyiben nemzeti ügyekben összezárunk. Amennyiben nem hagyjuk magukra az önazonosságuk megtartásáért magányosan küzdő honfitársainkat. Amennyiben egységesen lépünk fel az ilyen és hasonló esetekben, például az érintett üzletlánctól való tömeges távolmaradással, amíg a magyarfaló részlegvezetőt el nem távolítják.
Ez a Zolit éltető asztaltársaság véleményfala lenne? Egyébkén voltak ennél gyengébb írásai is.
Erős vagy atyafi!
Sajnos már nem időszerű Petőfi Sándor költőnk állítása, miszerint: „Nem avult el még a székely vér!” Mert egyre több atyánkfia gondolkodik a következő képen: „Még örvendjünk, hogy ennyire is megtűrnek a román uraink!” Bedő Zoltánnak minden tiszteletem! Sebők Mihály,
Kiválóan szólsz, Zoli barátom!