Miért érték a dohánygyár?

Túl azon a tényen, hogy 2010-es bezárása előtt több száz embernek a megélhetését biztosította évtizedeken keresztül, tehát a szentgyörgyi kollektív emlékezetben jelentős helye, rangja van, miért lehet fontos Sepsiszentgyörgy önkormányzatának megvásárolni a dohánygyárat annak ipari műemlék voltára hivatkozva? – kérdeztük Jánó Mihály művészettörténészt, muzeológust.

Antal Árpád múlt heti sajtótájékoztatóján jelentette be, hogy az önkormányzat megegyezett a Galaxy Tobacco cég felszámolóbiztosával a 3 hektáros területet foglaló dohánygyári épületcsoport megvételéről. A vásárt elsősorban azzal indokolta, hogy a város számára fontos az ipari műemlék épület megmentése, következő lépésben pedig újrahasznosítása, elsősorban közösségi terek, illetve tudományos játszóház formájában, de további javaslatokat is vár a város. Hogy az épület-e a nagyobb érték, vagy a benne folyó tevékenység miatt a gépek, annak most már kisebb a jelentősége, mert utóbbiakat megvette egy cég, a város csak az ingatlanra alkudott meg.

– Ipari műemlék nagyon kevés van Romániában, nálunk megmentésükre kevésbé figyelnek, hol­ott nyugaton már évtizedek óta mozgalom indult az érdekükben. A dohánygyár a múlt század első évtizedében épült eklektikus stílusban, nyilván elsősorban a funkcionalitás határozta meg a stílusát, nincs túldíszítve. De Szentgyörgyön többek között a régi vágóhíd is ipari műemlék, azt is jó volna megmenteni. A gyárak impozáns belső tereinek újrahasznosítása kívánatos, és nem új keletű jelenség más országokban, az önkormányzat is ebben gondolkodik, a külső felújítás pedig az eredeti arculat megőrzésére kell törekedjen – mondta Jánó Mihály.

Az ipari örökség védelmére irányuló mozgalom Angliából indult, elsősorban a világháborúkat túlélő, de a modernizációs célú városrészrombolások által veszélyeztetett épületek megmentését tűzte ki céljául. Az „iparrégészet” művelői számára a 2003-ban elfogadott Nyizsnyij Tagil Karta fogalmaz meg ajánlásokat. Ez az ipari örökséget a kulturális örökség szerves részeként határozza meg, és kimondja, hogy azon ipari emlékekből áll, amelyeknek történelmi, műszaki, társadalmi, építészeti és tudományos értéke van, amelyek arra a korra emlékeztetnek, amely technikai újításaival megváltoztatta a történelmet és a hétköznapi emberek életét. Ez utóbbi állítás pedig nem­igen cáfolható, tudván hogy volt olyan időszak, amikor 1200 szentgyörgyi (s háromszéki) ember kereste meg a mindennapit a dohánygyárban.