Imreh István emlékezete

A Székely Nemzeti Múzeumnak ideiglenesen otthont biztosító Lábasházban mutatták be kedd este Both Noémi Zsuzsanna történész, muzeológus A székely faluközösség nótáriusa. Imreh István (1919–2003) élete és munkássága című, frissen megjelent kötetét. A sepsiszentkirályi születésű és 10 éves korától Bodokon nevelkedett, de áldásos tevékenységét Kolozsváron kifejtő történésznek, szociológusnak, egyetemi tanárnak emléket állító fiatal szerzővel Kiss Jenő Pro Urbe díjas nyugalmazott könyvtárigazgató társalgott.

A szép számban egybegyűlteket házigazdaként köszöntő Vargha Mihály múzeumigazgató – az Imreh István egykori tanítványainak véleményére támaszkodva – kitűnő előadó és csodálatos egyéniségként jellemezte a tanár urat. A székelyföldi diákokat szellemileg és erkölcsileg támogató, származására büszke emberként, aki a munkásságával, valamint magatartásával egyaránt kiérdemelte, hogy szülőfalujában emléktábla, Bodokon pedig szobor (Vargha Mihály alkotása – szerz. megj.) őrizze emlékét.

A Mikes Kelemen Alapítvány tagjaként az emléktábla- és szobor­állításban kulcsszerepet játszó és Imreh Istvánt a háromszékiek kedves és kedvelt történészeként meghatározó Kiss Jenő örömmel nyugtázta és üdvözölte a tudós férfiúról szóló tanulmány megszületését. Annál is inkább, hogy szerzője szintén megyénkben, pontosabban Sepsiszentgyörgyön látta meg a napvilágot, és a tanulmányai befejezését követően visszatért szülővárosába.

A bemutatott kötet tulajdonképpen a történészről szóló, 2019-ben megvédett doktorátusi dolgozatának bővített és kiteljesített változata. A kitűnő szerkesztésen kívül nagy erénye, hogy az Imreh István elveinek és gyakorlatának megfelelően mindvégig olvasmányos nyelvezete nemcsak a szakmabeliek, hanem mások számára is lapozhatóvá teszi.

Both Noémi Zsuzsanna a beszélgetőtársa kérdésére válaszolva elmondta, Imreh István munkásságát, pályafutását és életművét a 2010-es évek elején, másodéves egyetemi hallgatóként kezdte kutatni. A források tekintetében nem volt nehéz dolga, ugyanis a kolozsvári székhelyű Erdélyi Múzeum Egyesület kézirattárában megtalálható az 56 doboznyi kéziratot tartalmazó, rendezett hagyaték.
A továbbiakban többek között megtudhattuk, hogy Imreh István székely katonarendű, földközelben élő felmenőkkel bírt, és szerteágazó gyakorlati tudással rendelkező édesapja középpolgári szintre emelkedett. Az ő tulajdonában volt a bodoki kocsma és vegyeskereskedés. A fiának azonban különb sorsot szánt a magáénál, azt szerette volna, hogy sikeres és gazdag vállalkozó váljon belőle, azonban odafönt másképp határoztak.

A középiskolát 1938-ban elvégző, de az erdélyi magyarokat sújtó hátrányos megkülönböztetés miatt csak a bécsi döntést követő „kicsi magyar világban” érettségiző fiatalember 1944-ben szerzett oklevelet a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem közgazdaságtudományi karán, és még abban az évben ledoktorált. Közel négy évtizeden át volt a Bolyai, majd Babeş-Bolyai Egyetem megbecsült és nagy népszerűségnek örvendő történelemtanára. Kiemelkedő eredményeket gyümölcsöző tudományos munkásságát a székelység és rendtartó székely falu története kutatásának szentelte.