Kirakattörvény

Kimondta az alkotmánybíróság: a bírósági ítéletet alapesetben 60, de legtöbb 120 nappal a tárgyalás után meg kell hozni, és minden esetben az indoklással együtt kell kihirdetni. A parlament tudomásul vette a dolgot, módosította az eljárási törvénykönyvet, az államfő tegnapelőtt már ki is hirdette a vonatkozó jogszabályt. Ez – külső szemlélő számára – jogos és logikus döntés, hisz az egyáltalán nincs rendben, hogy meghozzák az ítéletet, ami a kihirdetés pillanatában érvénybe lép, jönnek, visznek, bezárnak, de azt, hogy tulajdonképpen miért csuktak le, hónapokkal később, netán azt követően tudod meg, hogy kiszabadultál.

Az alkotmánybíróságnak persze nem tiszte, de a parlament belegondolhatott volna, hogy teljesíthető-e ez a jogszabály. Mert derék dolog – egyébként jogosan – valamit elrendelni, de minden törvény annyit ér, amennyit betartanak belőle. Ettől a jogszabálytól nem lett kevesebb ügy, nem lett sem több bíró, sem több tárgyalóterem, nem változott az írnokok száma, „mindössze” azt mondták, hogy amit eddig fél év, egy év alatt végeztek el, azt oldják meg két hónap alatt.

Nyilván megérne egy külön misét az is, hogy feltétlen szükséges-e minden tyúkperben 15–20 oldalas indoklásokat írni, hosszú filozófiai eszmefuttatásokkal, és lehetőleg olyan kacifántos jogi szakkifejezésekkel meghintve, hogy nehogy már az egyszerű ember bármit is megértsen belőle, de ehhez szakmabelieknek kellene hozzászólniuk. Kívülről nézve marad az a benyomás, hogy ez, úgy, ahogy van, betarthatatlan.

Nem kizárt, hogy ezzel a törvényhozó is tisztában van, hisz semmilyen szankciót nem lát elő azokra, akik nem tartják magukat a határidőhöz. Úgy tűnik, hogy (ismét) hoztak egy törvényt, amit „kifelé” mutogatni lehet (már hogy sérülnének az emberi jogok Romániában? – hát tessenek nézni, két hónapon belül ítéletet kell hirdetni, és azt az indoklással együtt közzétenni), de valójában betarthatatlan, és nincs is semmi következménye arra nézve, aki nem tartja be. Kirakatország kirakattörvénye.