Krisztust követő ember nem azt nézi, ki mit és hogyan viszonoz. Csodálkozom, hogy ezt egyáltalán magyarázni kell egy héttel a csíksomlyói zarándoklat után, amikor azt üzenjük a nagyvilágnak, mi keresztények vagyunk.
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Nem engedek meggyőződésemből, hogy az embe-reket nem lehet fehér/fekete skatulyákba dugni. Ha valakire ráragasztják a szélsőséges vagy hasonló bélyeget (még ha rá is szolgált busásan), attól még lehetnek értékes megnyilvánulásai. Ha Magyarhonban momentumos vagy gyurcsányista csudalények figyelmeztetnek a stadionépítő kormányparanoiára, miért ne lenne igazuk? És nálunk: fájdalom, ha csak egy Șoșoacă próbálja megreparálni egy újabb primitív oroszellenes provokáció következményeit, és egy Simion kénytelen felmutatni a pandémia ürügye alatt végbevitt pofátlan közpénzelherdálást, illetve bizonyos zsebekbe vándorlását?
Én bizony szívesebben fogadtam volna, ha egy magát demokratának valló képviselő szólal meg ilyen ügyekben. Vagy egy RMDSZ-es, hogy példát mutasson igazságérzetből és magyar becsületből. Mit tetszik mondani? Ja, hogy ők kormányon vannak? Jaj, de buta vagyok, hogy nem jutott ez eszembe…
Az, hogy a román médiában Magyarország és mi, óhazai és erdélyi magyarok vad, irredenta karikatúraként jelenünk meg, tény, és fáj. Nagyon fáj. De lépjünk tovább. Ha találtatik valaki erős önbüntető hajlammal, az közjegyzői alapossággal böngéssze át az utóbbi – mondjuk – két-három év magyar írott és világhálós sajtóját, abban pozitív hangnemű tudósításokat keresve román témában: az országról, történelméről, személyiségeiről, kultúrájáról vagy egyszerűen mindennapi embe-rekről. Ha egy hét alatt talál húszat, álljon le, kap tőlem egy láda sört, meg aztán kár lenne összeesnie a kimerültségtől.
Legyen világos, nem siratom vissza a régi Előrében rendelésre megjelent talpnyaló gügyeségeket, sem a Scânteiában időnként belopott, formális (naționalități conlocuitoare) semmitmondó hazugságokat, de egy kis jóindulat elférne. Mert már unalmas a „Mit is várhatunk a románoktól” és az „Ăștia-s ungurii, ce dreacu” kölcsönös hergelő torzítás. Ha a németeknek és franciáknak sikerült, errefelé is sikerülhet. És Jézus tanítása alapján én, mi kellene megtegyük az első lépést. Mert a történelemben mindig annak van igaza, aki több szeretetet ad.
Krisztust követő ember nem azt nézi, ki mit és hogyan viszonoz. Csodálkozom, hogy ezt egyáltalán magyarázni kell egy héttel a csíksomlyói zarándoklat után, amikor azt üzenjük a nagyvilágnak, mi keresztények vagyunk.
Zubreczky úr, nosza, kezdjen neki a közeledésnek, szeretetátadásnak, pátyolgatásnak, gazsulálásnak román polgártársai irányába, hadd lám, viszonozzák-e, és főleg hogyan!