Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Nem akarok, nem is tudnék mindent lefordítani a megalázott és megszomorított nemzeti kisebbségek nyelvére s netán javára, noha ettől az utóbbi változattól igen messze állunk. A kommunista agyrém halálos himnusza a maga idejében rikoltotta tavasztól télig, reggeltől estig, hogy semmik vagyunk, minden leszünk.
No, barátaim, ha kissé megvakarjuk a latrok himnuszának tájékát, rögvest kitüremlik a nemzeti megalázottság sok sebhelye. Nem sorolom, nem vakarászom, hiszen aki a nemzeti lelkiismeret mezein gürcölt, félt és menekült börtönökben faltól falig, határtól határig, az a Valaki, azok a Kicsodák ma is vallanak himnuszoktól Himnuszig, az egyestől az egyetemes himnuszig, az igazak hagyatékától a harmónia lélekké emeléséig.
Mondom, mint akit már sokszor szájon vágtak, s kinek kezéből a kenyeret is kiverték, mondom az igazság létjogát minden határok mögött és határoktól átölelve. Soha életemben nem láttam a székelyföldi pünkösdökhöz hasonló, azokhoz simuló nap- és évfordulókat, amikor nemzetek, nemzettörmelékek vallják könnyesen nevetve, hogy van elérhető szabadság, és jussa, joga van a szabadságnak lelkek, emberek, gyermekcsapatok fölött.
A szabadság vágya és annak jelene, illetve kívánalma mindennapi kenyere mindazoknak, akik egyszer megízlelték azt. Ha csak néhány napra is, mondjuk 1789-ben Párizsban vagy 1848–49-benCsíkkarcfalván, Kökösnél, a Feketeügy emlékőrző mezején. Nem rikoltjuk egekre néhány napos szabadságunkat, elegendő annak csak a keserűjét öblíteni le a Feketeügy vizével. Mert talán senki Isten nemzetei között annyit nem szenvedett szabadság híján, mint ez a mai magyar. Ha az maradt.
Bár pünkösd elmúlt, ünnepi órán vagyok, iskolás azonosságtudatban egyenlő csapatban; magamon érzem tanárok, papok, professzorok bizalmát és megtartó erejét ezen az „órán.” Minap erőtlenül, ma hittel, akarattal telítődve, hiszen százezrek ajkán a mosoly a Himnuszunk hangjaival.