De 32 éve, a demokratúrában, Háromszéken dübörög az UDMR.
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
„Kívánjuk, hogy a függöny első felgördülése egy olyan sikerekben gazdag tevékenység kezdetét jelentse, amely felhasználja a múlt és jelen román és egyetemes kultúrájának nagy értékeit, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom emberének hasznára” – folytatódik a szöveg, amelynek olvastán – meggyőződésem – sok hatvan év fölöttinek átjárja a hideg a hátgerincét. Pedig – mint tudjuk – ekkor még igen „emberarcú” volt a szocializmus, legalábbis ahhoz képest, ami azután következett.
A kis füzetben köszöntőt mond többek között Kováts László, az intézmény első igazgatója és Ritti Olivér, az épületet tervező intézet vezetője. Magyari Lajos néhai költő úgy fogalmaz: „a sokmilliós társadalmi áldozattal felépített nagyigényű, gyönyörű palota, a megye talán egyik legszebb épülete”, és fontosnak nevezi, hogy „az újszülött gyárakkal egy időben felépülnek a kultúrembert szolgáló intézmények is, hogy a kenyérkereset növekvő lehetősége mellett a szellem, az értelem izmosodása is biztosítassék”, majd a kötelező tiszteletkörök után azt kívánja: „teljék meg lélekkel – s emberrel – mindig e palota”.
A kétrészes megnyitó ünnepség ugyan a Poporul, Ceauşescu, Româniával kezdődött és záródott, de elhangzottak részletek a Bánk Bánból, a Hunyadi Lászlóból és a Marica grófnőből is, Balázs Éva Magyari Lajos verseiből, Nemes Levente Székely János Dózsájából adott elő.
Az intézmény az elején – az adott körülmények között – valóban a kultúrát szolgálta, a színházénál nagyobb, jó akusztikájú előadótermében az Ilarion Ionescu Galaţ vezette brassói filharmónia heti rendszeres koncertjeivel nemzedékeket nevelt a klasszikus zene szeretetére, számos rangos színházi vendégfellépésnek adott otthont, de kimondottan „menő helynek” számított a Dancs Árpád-féle kistermi zenei audíció, és népszerű volt a diszkó is.
Aztán a nyolcvanas éve végére a személyi kultusz erősödése teljesen eltorzította a kultúrát is, a Megéneklünk Románia vállalhatatlan produkciói következtek. Talán még ennél is fájdalmasabb a kultúrház 1989 utáni történelme, amikor ahelyett, hogy a rendszerváltás értékváltását tükröző fejlődés következett volna, egyre ritkábbak lettek az előadások a (már fűtetlen) nagyteremben, a tisztázatlan tulajdonú épületbe senki egyetlen lejt sem ruházott be, a hozzá nem értő, „csak ma legyen valahogy” elvet követő vezetés elüldözte az épületből azt a néhány bérlőt is, aki az emelkedő bérekért mind kevesebb szolgáltatást kapott. Az ingatlan lepusztult, az intézmény fizetésképtelenné vált, és bezárt.
A polgármesteri hivatal több alkalommal megpróbálta megszerezni az épület tulajdonjogát, hisz erősen rondítja a városképet, miközben millió dologra lehetne használni. Ez idáig nem járt sikerrel, leginkább azért, mert „a” szakszervezet, amelynek formailag tulajdonában van az épület, egyszerűen nem létezik.
Megoldást valamiféle politikai döntés eredményezhetne, amelyet a központosítás lebontását zászlajára tűző jelenlegi kormánykoalíció hozhatna meg – ha volna rá akarat.
De 32 éve, a demokratúrában, Háromszéken dübörög az UDMR.
Nem mellékes , hogy nagy légvédelmi óvóhely van alatta . Erről senki sem beszél …… nem tudom nem a BM tesz-e keresztbe az város tulajdonába kerűlése ellen . Az u.n. stratégiai objektumokkal a végtelenségig bohóckodik a B.M. . Lásd:- A lőtér ,a Hegyivadászk aszárnya kőrűli hatalmas parlagok stb .
Addig is a ciganyok elloptak mindent.Hajra magyarsag.
A rossz- vagy hiányzó törvények eredménye a szentgyörgyi szakszervezetek kultúrháza körül kialakult sajnálatos helyzet, amely egyúttal jelzi a kultúrával való sok törődést a mindenkori kormányok részéről.
Sajnos hogy a mindenkori kormányokban az udmr mindig benne volt
A bezárással a jóhangzású neve is megszűnt.
Hogy igy lerobbant az mar nem Komunista Part hibaja, hiszen majdnem 32 eve „duborog” a demokracia az orszagban. Annak idejen, iskolas eveimben meg sok eloadast neztunk meg es amikor felnottem meg volt alkalmam a Nagy Diszkoban is megfordulni.