Hobbiból indult művészet

Nagy Lajos előbb Romániában, majd Magyarországon kapta meg Az év fotóművésze címet, tagja a Magyar Fotóművészek Világszövetségének. 2014-ben elnyerte a Nemzetközi Fotóművészek Szövetsége által odaítélt legmagasabb, platina kitüntetést. Kézdivásárhely fotóművésze szombaton indul Franciaországba, ahol hat helyen is lesz kiállítása. Mesélt nekünk a kezdetekről, díjakról, élményekről.

– Először is boldog születésnapot kívánok! Hogyan élte meg az elmúlt 70 évet?

– Köszönöm szépen, igaz, hogy novemberben van, de végül is egy hetvenéves évfordulót bármikor lehet ünnepelni. Sok minden volt az elmúlt években, mind szakmailag, mind üzletileg, mind hobbi terén, ebből igaz, több is volt, de ami végigkísért, az a fényképezés. 1957-ban kaptam az első kamerámat nagynénémtől, amely útitárssá vált számomra, 6/9-es fényképeket készített, és 1961-től ennek köszönhetően vált hobbimmá a fotózás. Ezt követően beálltam a kovásznai líceumnál a fotószakkörbe, és ott tanultam meg elsajátítani a fényképezési és laborálási technika alapjait. Abban az időben még csak emlékképekkel és tájképekkel dolgoztunk, az 1970-es években kezdtem a fényképezéssel komolyabban foglalkozni. A ’70-es évek végén csatlakoztam az akkori Vigadó Művelődési Háznál működő Bálványos Fotóklubhoz. Első eredményeim az 1980-as évektől kezdődtek, ’86-tól vagyok tagja a Román Fotóművészek Szövetségének (AAFR), 2002-től alapító tagja vagyok a Magyar Fotóművészek Világszövetségének, 2003-ban csatlakoztam a Német Fotó Szövetséghez (DVF), 2008-tól a Nemzetközi Fotográfusok Egyesületéhez (UPI) is tartozom, 2011-ben társultam a Nemzetközi Fotóriporterek Szövetségéhez, 2013-ban pedig beléptem a francia Images sans Frontiere csapatába is. 2014-től vagyok tagja az angol Királyi Fotó Társaságnak (RPS), illetve a világon több fotóklubnak, nemzetközi szövetségnek vagyok a tiszteletbeli tagja. Ha szakmai szempontból nézem az elmúlt éveket, akkor közgazdász mérnöknek tanultam, de mellette fakultatív tanulmányoztam a fotográfiát és a szépművészeteket.

– A természetfotózás az ön asztala.

– A legnagyobb része, de legelőször tájakat fényképeztem, majd portrékat, életképeket készítettem. A természet megfigyelése kapta végül a fő hangsúlyt, mert ez nem egy egyszerű fotózás. Engem mindig vonzottak a természet csodái: a bogaraktól kezdve, a nagyobb állatokig. A kedvenc területem a madarak, hiszen a megfigyelésük és tanulmányozásuk nem egyszerű, tudni azt, hogy melyik madárnak mik a jellegzetességei, milyen személyiséggel rendelkeznek, és ezeket megörökíteni fényképeken. Az állatoknál hiába ugyanaz a faj, a viselkedésük eltér, és ezt az érdekességet kell elkapni. Lefotózni azt kell, ami jellemző arra a bizonyos fajra, nem egyszerűen csak készítek egy képet: tudni kell, mikor költöznek el, mikor esznek, mikor etetik kölykeiket, fiókáikat, hol élnek, mindent fel kell fedezni. Oda kell menni, ahol ezek az állatok élnek, nem azokat hozzuk magunkhoz. Ezeknek a szépségébe merültem el, és ezért a természetfotózás az, ami mellett döntöttem. Amikor fotót készítünk, abban benne kell legyen a psziché is, közel kell kerülni ahhoz, amit/akit fotózunk. Nem színészkedés kell legyen egy képen, hanem valódinak kell lennie, és akkor lesz jó, ha megláttunk valamit, és azt láttatni is tudjuk.  

– Hol nézhették meg eddig a kiállításait?

– Különböző oldalakon, minden fotószalonnak van internetes felülete, így azokon láthatóak alkotásaim. Emellett Kínában voltam már öt alkalommal, Hongkong, Dél-Korea, Indonézia, Szingapúr, ezek mind közös kiállítások voltak. Egyéni kiállításom ezidáig több mint száz volt: Nagyváradon, Csíkszeredában, Marosvásárhelyen, Brassóban, Szegeden, Hévízen, Budapesten, Debrecenben, Keszthelyen, Zalaegerszegen. Olaszországban is voltam három alkalommal, illetve Franciaországban, Svédországban, és még számos helyen.

– Zsűrizni is szokott.

– Igen, tavalyelőtt a Spanyol Fotósligát zsűriztem, idén Olaszországban fogok, illetve a Spanyol Fotósok Fotósát kell kiválasztanom. Indiában fogok zsűrizni még ebben az évben, valamint a Németországban minden évben megrendezett Deutsche Fotomesterschafton is, ahol eldől, ki a német fotómester.

(Az interjú teljes változatát a Vigadó Művelődési Ház Facebook-oldalán olvashatják.)