Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Talán azért vagyok inkább cicakedvelő, mert bár csodálom a szép, nagy, méltóságos viselkedésű kutyákat, utálom az undok, mindig dühös apró, gazdájuk lábaik közt megbújó ebeket, amelyek minden közeledőnek vicsorogva mutatják fogaikat, így üzenve a gazdinak: látod, mennyire szeretlek, széttépem minden ellenségedet, csak jaj, vigyázz rám.
Ám nem ebelméletet fejtegetni kérem az olvasót, hanem a román külpolitikát közösen megvizsgálni. Aki idősebb, valószínűleg tudja, a hagyományos köpenyegforgatás után volt egy időszak, amikor Románia, a legvadabb szovjet érában elindult egy önálló, szuveranista úton. Már 1958-ban Gheorghiu-Dej meggyőzte Ivánékat, vonják ki hadseregüket az országból (Magyarországról a rendszerváltás után távoztak.) Ceaușescu nemzetközi elismerésnek örvendett a hatvanas- hetvenes években, amikor hoppon hagyta a maradi, besavanyodott kommunista tömböt, és elsőként nyitott a Nyugat felé. Amerikai és francia elnökök, NSZK-kancellárok egymásnak adták át a kilincset Bukarestben, és hívogatták őkelmét látogatásra. Románia, tiszteletére legyen mondva, nem vett részt Csehszlovákia lerohanásában (mi, magyarok, Kádár alatt, mentünk, mint a juhok a szenilis Brezsnyev parancsára), nem szakította meg diplomáciai kapcsolatait Izraellel, így N. C. éveken át közvetítő volt a zsidó állam és az arab világ között.
És ma mit látunk? A rendszerváltás óta Románia a legszolgalelkűbb atlantista, szerintem öngyilkos meghunyászkodást mutatja. A délszláv háborúban elárulta az addigi jóbarát szerbeket. Megengedte az amerikaiaknak, telepítsenek rakétarendszert az országba, így egy esetleges NATO-orosz háborúban célpontok leszünk. EU-s és amerikai ukázra megtagadjuk az együttműködést a világ legdinamikusabb gazdaságú államával, Kínával. A román politikusok, akik tülekednek az USA vagy Franciaország napján bejutni nagykövetük őexcellenciájának a fogadására, nem képesek egy rutintáviratban köszönteni Oroszországot nemzeti napján, de orosz diplomatát kidobni a washingtoni gazda kedvéért igen. Hidegháborúból visszamaradt zombik.
Kérem, ha a teleormani meg dolj-i, fejünkre nőtt Spiru Haret-es politikus meg politológus társaságnak ez jó, az ő dolguk. De hogy az erdélyi magyarságot képviselő érdekszervezet ebben részt vesz, én azzal egyáltalán nem értek egyet. Tamási Ábele forog a sírjában.