A zágoni Török Erna élete teljesen megváltozott a járványhelyzet alatt, úgy érzi, hogy a vírusnak volt előnye és hátránya egyaránt. A IX. osztályos lány tagja a Körősi Csoma Sándor Diákszínpadnak, valamint az MKI ifjúsági csoportnak is. A vírus előtt több szavaló- és mesemondó versenyen vett részt, reméli, hamarosan újra megméretkezhet.
– Mesélj egy keveset magadról, milyen egy napod?
– A Kőrösi Csoma Sándor Líceum tanulója vagyok, nemrég tértünk vissza a hagyományos oktatáshoz, így a mindennapjaim nagyrészt az iskoláról szólnak. Az online oktatás alatt gyökeresen megváltozott a személyiségem a sok egyedüllét miatt. Volt néhány pozitív dolog is ez idő alatt, de hiányzott az életünkből a rendszer. Most, hogy újra együtt lehetünk, igyekszünk minél több közös programon részt venni és közösséggé formálódni, ameddig lehetőségünk van rá. Reméljük, nem lesz ismét vírushelyzet.
– Mit jelent számodra a Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad tagjának
– Lassan két éve vagyok a diákszínpad tagja. Ez alatt az idő alatt jutottak nekem kisebb és nagyobb szerepek is, de mindegyik valamilyen szinten egy rész belőlem, mind a mellék-, mind a főszerepek révén. Nagyon jó a hangulat a csoporton belül, ez az a hely, ahol kiélhetem a kreativitásomat. Emellett az érzelmi intelligenciám is sokat fejlődött az utóbbi két évben.
– Az MKI ifjúsági csoport oszlopos tagja is vagy. Milyen feladatot látsz el ott? Mi a célod, mivel lesz több általad a csapat?
– Nemrégiben kezdtem el tevékenykedni a csoportban, de nagyon megszerettem a társaságot. Volt már több közös programunk is: szemétszedési akció, gyereknap alkalmából foglalkoztató játékokkal leptük meg a kicsiket. Nem gondolom, hogy bármivel is több lenne a csapat a jelenlétemmel, egyszerűen csak jó érzéssel töltött el a gyerekek arcán látni azt az önfeledt boldogságot, illetve, hogy a Föld napja alkalmából én is tehettem egy keveset a környezetért.
– Folyamatosan vers- és mesemondó versenyeken szerepelsz. Melyeken voltál legutóbb, milyen eredményekkel tértél haza?
– Versenyekre az elmúlt másfél-két évben nem igazán volt lehetőségünk eljutni a járványhelyzet miatt, de azelőtt részt vettem néhány megyei vetélkedőn, ahonnan második és harmadik díjjal tértem haza, szavaló- és mesemondó-versenyekről is.
– Mi leszel, ha nagy leszel?
– Egyértelműen vonz a színművészet, emellett a társadalomtudományok is, viszont egyelőre nem tudtam eldönteni, hogy melyik utat szeretném választani. Minél több inger ért, annál szélesebb lett a világ, és rengeteg új kapu nyílt meg előttem.