Mikszáth levese

Úgy tartják, hogy a palócleves nem egy palócföldi falusi konyhában látta meg a napvilágot, hanem a híres pesti István Főherczeg szálloda menüjén tűnt fel, egy szép nyári esten (ez utóbbit ugyan csak én gondolom, azon megfontolásból, hogy csakis friss zöldpaszulyt használhattak elkészítésénél, egy ilyen puccos helyen).

A nagy palóc, Mikszáth Kálmán tiszteletére kreálta Gundel János, a nevezetes gasztronómiai dinasztia alapítója. Mondanom sem kell, igencsak jól sikerült alkotás lett! Mostanság én is gyakorta iktatom ebédi menüm listájára, főleg mióta zöldségeskertem díszei, a paszulytövek szakadatlanul ontják termésüket. Aztán, mikor egy kis csontos bárányhús is vetődött konyhámba, kérdés sem férhetett hozzá, hogy mikszáthi élvezeteknek nézünk elébe. Sajnos, igen gyorsan, már csak utána.

Elkészítéséhez nem szükségeltetik magasabb egyetemi végzettség, mint mondjuk a lecsúszott kémiaprofesszorok metamfetamin-főzéséhez, elégséges hozzá egy jó fazék és némi konyhai rutin. A húsból pörköltet főzünk (zsírral, hagymával, pirospaprikával), melyhez társul majd a kockára vágott krumpli és a zöldpaszuly. Babérlevéllel, őrölt köménymaggal és tejföllel tesszük ízesebbé. Még tartalmasabbá tehetjük, ha a tejföllel habarást készítünk, majd a levesbe csurgatjuk. Igen finom marhahússal is, habár azzal készítve, számomra már gulyásleves érzetet kelt.

SzakÁ(rus) Cs(illa)