Miért is kéne túlaggódni?

Ez a június, amilyen esős és borús volt mostanáig, megannyi lány ismerősömnek éppoly boldog és meghitt. Lassan-lassan elnevezném az év hatodik hónapját egyszerűen leánykérők havának. Amennyi gyűrűt láttam mostanában…

Egy-egy boldog, friss jegyes pár láttán mindent megadnék azért, hogy belenézhessek a fejükbe. Nem titok, hogy mi, lányok, ezt a pillanatot már egymilliószor lepörgettük a fejünkben. Már kialakult bennünk az ideális helyszín, pillanat, gyűrű, válasz és reakció képe. Van, aki imádja a felhajtást: kérjék meg a kezét egy országos tévécsatorna élőadásában, de minimum az Őszi Sokadalom zárókoncertje és a tűzijáték közti idősávban, a nagyszínpadon. Van, aki örülne, ha a gyűrűre a pezsgős pohárban lelne rá. Van, aki a napfelkelte színeiben pompázó tengerpartról álmodozik, és van, aki a hegyekben, túracipőben szeretne igent mondani. Van, aki szeretne kettesben lenni párjával, de olyan is, aki esküszik a hagyományokra, miszerint a legény családjával együtt kell, hogy kikérje a lányt annak szüleitől.

Na de vannak a férfiak, 20-as pulzussal, halvérrel. Legtöbbjüknek hosszú évekbe telik rászánni magukat az elhatározásra. Nemhogy ideális, habos-babos kép nem lengedezik a szemük előtt, hanem maga a szándék sem nagyon. Nem feltétlenül azért, mert tartanak az elkötelezettségtől, azt hiszem, hanem csupán azért, mert életü­ket le tudnák élni azzal a mondattal: jól van ez így.

Az idei leánykérők havában volt szerencsém egy újdonsült vőlegény szárnysegédjének lenni a nagy napon. 

És azt hiszem, nagyon okosan van kitalálva, hogy nem nekünk, nőknek kell leszervezni a projektet. Én közel álltam már az agyvérzéshez, egymás után tettem fel a kérdéseket: de mi van, ha kicsi vagy nagy a gyűrű, ha nem tetszik, ha a virágcsokor nem elég kiadós, ha későre, vagy éppen túl hamar ér oda a helyszínre, és ha nemet mond? A vőlegény pedig tíz perccel a térdelés előtt még rövidnadrágban ült a kanapén komótosan, felkecskélt lábakkal, nagyokat szívott a cigiből, lassan kortyolta a kávét, és bár nem mondta, tudtam, arra gondol: jól van ez így.