Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Irodalmi karaván Kovásznán

Irodalmi karaván Kovásznán Kultúra

Csütörtökön ért utolsó megállójához, Kovásznára az Erdélyi Híradó Kiadó és az Erdélyi Magyar Írók Ligája által szervezett irodalmi karaván. André Ferenc költő, műfordító, slammer, Láng Orsolya költő, író, műfordító és Varga László Edgár költő, író, újságíró az Ignácz Rózsa-teremben találkoztak fürdővárosi olvasóikkal.

Hirdetés
Hirdetés

Codău Annamária kritikus, szerkesztő, irodalomszervező bújt a moderátor szerepébe. A beszélgetés elején arra kérte a szerzőket, olvassanak fel egy-egy művet a köteteikből. Varga László Edgár a Saigon című versét adta elő A bejárónőm: Isten című kötetéből, Láng Orsolya Személyes okok címűt (Bordaköz), André Ferenc pedig Fidget spinner-t (Szótagadó). A felolvasást követő első kérés az volt, bemutatkozásképpen fogalmazzák meg, kit milyen téma, kérdés foglalkoztat leginkább műveiben, mi a jó értelemben vett mániájuk, amelyhez mindig visszanyúlnak.

A válaszokból kiderült, míg Ferencet inkább a világot összetevő apró részletek, az igazságnak hitt tények mögötti mélyebb rétegek érdeklik, Orsolyát elsődlegesen a saját összetevődései, az érzései, viszonyulásai. Mint mondta, szereti lekövetni annak folyamatát, ahogyan az első benyomások átváltoznak idővel, szeret ebből építeni egy történetet, amely az érzelemvilág története. Edgár szerint, ahogyan a kötete címe is sugallja, írásainak visszatérő szereplője Isten. „Az istenteremtés és -keresés a művészetben egy kulcsmotívum, fő összetevő, legalábbis számomra. Nem feltétlenül abban az értelemben, hogy nagyon hívő lennék, hanem keresem az ember azon missziós részét, ami többé tesz az állatnál” – magyarázta.

A következő kérdéskör arra vonatkozott, tartanak-e attól, hogy eltűnik az általános műveltség, részműveltségek és résztudások maradnak. Abban mindhárman egyetértettek, hogy írni a hagyományok tiszteletben tartása, a klasszikusok ismerete nélkül nem lehet. Ferenc szerint a kultúra folyamatos változásban van, és ez nem jó, nem rossz, ez egy tény. Orsolyának a klasszikus egy menedék, ott tud leginkább fókuszálni, amíg a kortárs inkább egy körhinta, sok információval, képpel.

Edgár az innovációban hisz, de tudja, nem lehetséges a hagyomány ismerete és tisztelete nélkül. Szerinte az általános műveltség, amit így ismerünk, nem fog eltűnni, amíg van közoktatás. Úgy véli, a kérdés inkább az, hogy mikor aktualizálják az irodalomoktatást, hiszen az jelenleg nem ad a diákok kezébe egy olyan olvasási készséget, amivel a kortárs irodalmat meg tudná érteni.

A beszélgetés végén azt boncolgatták, mi a legjobb humorforrás a műveikben. Ferencnél a humor veszélyes állat, tudni kell, ki a célközönség. Viszont meg lehet mutatni vele az egyértelmű dolgok groteszk, addig ismeretlen oldalát.

A legerősebb humor az, amit a helyzetek váratlansága, a véletlenek összjátéka eredményez – mondta Orsi. Edgár szerint nagyon fontos a humor a művészetben, de nehezebb jó humort vinni az írásokba, mint patetikusan megfogalmazni valamit. „Ha valakinek jó humora van, arról biztosan tudhatod, hogy intelligens ember” – tette hozzá.

A beszélgetés egy újabb kör felolvasással, majd könyvvásárral és dedikációval zárult.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás