Bérletrendszer helyett ajándékutalványok Sepsiszentgyörgyön
A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színháznál jó pár évvel ezelőtt megszüntették a bérletrendszert.
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Nagy György olaszteleki kovácsmesterről már sokszor írtunk, ezért nem szükséges őt ismételten bemutatni: annyi bizonyos, hogy udvarára belépve – amelynek hátsó felében van a kovácsműhely kialakítva –, egy más világban találja magát az ember, egy olyan helyen, ahol mintha a múlt elevenedne meg körülöttünk, azok a régmúlt idők, melyben elődeink élték a maguk csendes, dolgos életét, maradandót alkotva nemcsak maguknak, és nemcsak a mának, hanem a jövőnek.
Nagy György hagyományokat szerető és tisztelő ember. A kovácsműhelyében mindenütt példás rend van, akárcsak abban a kis kovácsmúzeumban is, melyet a szintén kovácsmesterséget folytató édesapja, és a mesterség iránti tisztelete jegyében rendezett be a műhelye mellett, azért, hogy a ma embere is láthassa, milyen volt régebb a kovácsok élete, milyen szerszámokkal dolgoztak, miket kovácsoltak. Itt majdhogynem az ember akkor is megszereti a kovácsolást, ha azelőtt még életében sosem látott üllőt, vasat vagy kalapácsot.
Mint mondta, a tábor fiataljait is azért fogadta, mert kötelezte őt a mesterség iránti tisztelet, melyhez hozzátartozik a tudás továbbadása is, kinek másnak, mint az érdeklődő fiataloknak. És ha azt hinnék, hogy a kovácsmesterség iránt érdeklődő fiatalokból kevés van, tévedünk. Ismételten bebizonyosodott, hogy a szakmának, a kovácsszakmának is, becsülete van, csak éppen meg kell teremteni a lehetőséget arra, szakiskolákban, műhelyekben, hogy a fiatalok azt elsajátíthassák. Az Olaszteleken meghirdetett táborra ugyanis harminc fiatal jelentkezett, de, csak hetet tudtak fogadni. „Őket motiváció alapján választottuk ki” – mondta a mester, maga is elismerve, hogy a szép, kézi kovácsmunkára ma is igény van, „de a világ, ennek ellenére, más irányba halad”.
– A négy nap alatt egy utat mutattunk a fiataloknak az igazi kovácsolás fele – fűzte hozza.
Az alapfogalmakkal való ismerkedés után a tábor résztvevői a második nap egy tűzikankót készítettek, majd egy díszítőelemet is kovácsoltak.
Nagy György azt reméli, hogy a tábornak lesz eredménye és folytatása is: jövőre kezdő és haladó szintű fiatalokat is szeretne fogadni műhelyében. A Kolozsvárról, Csíkszeredából, Sepsiszentgyörgyről, Nagybaconból és Olasztelekről érkezett fiatal résztvevőknek a székelykeresztúri Varró Lajos a damaszkolt penge elkészítésének folyamatát is bemutatta a kovácsműhelyben, ahol végül megtudtuk: minden kovács munkája egyedi, szakavatott szem azt messziről felismeri és azonosítani tudja. A kovácsműhelyből azzal az érzéssel távoztunk, hogy Olasztelek, mely falu neve az utóbbi években a Daniel-kastélyszálló révén vált ismertté, minőségi, járható utat mutathat a fiataloknak a szakmai helytállásban is, ahol a giccs és az értéktelen bóvli helyett ők – közösségük javára – a maradandó minőséget, a valódi értékeket választhatják.