Számít rájuk a társadalom

Szombaton a sepsiszentgyörgyi Puskás Tivadar-líceum 5 osztálynyi szakiskolás tanulója is ünnepélyesen elballagott. Nem mindenkinek sikerült ez a teljesítmény – az okok sokrétűek – de sokaknak igen: céljaik, terveik, lehetőségeik vannak.

Lázár Attila osztályából építészeti villanyszerelők, elektronikai termékgyártók, Dávid András oktatómester osztályából gépjárműszerelők és festő-bádogosok , Fazakas András osztályából CNC-gépkezelők és ipari gépkarbantartók, Márton Zsuzsanna osztályából készruhagyártók, illetve hús- és halfeldolgozók, Sorbán Kinga osztályfőnök keze alól víz- és gázszerelők, épületasztalosok és parkettázók, valamint Farkas Veronika tanárnő speciális osztályba járó, asztalos végzettségű tanítványai álltak az iskola udvarán, szembenézve az őket köszöntő, velük ünnepelő rokonokkal, ismerősökkel, barátokkal.
Demeter Dávid igazgató arra kérte őket, vigyék hírét annak, hogy az iskola szakmát ad a fiatalok kezébe, az életre felkészítve őket, tanárkollégáinak pedig megköszönte az elmúlt, kihívást jelentő időszakban való helytállást. Marius Popescu szakoktatásért felelős tanfelügyelő a célok kijelölésére biztatta őket, és azok egyenes úton való követésére.

A szakiskolásokat eddigi éveik során figyelemmel kísérő szakmai tömörülések, partnercégek részéről többen is jelen voltak e ballagáson.

– Merjenek szakmát váltani, a felhalmozott tudás és tapasztalat értékét nem veszítő tőke marad a diákok kezében – biztatta őket Kristó Kinga a gépipari klaszter részéről. Bálint József, a Modern House cég vezetője szakmai gyakorlatra fogadta az évek során a diákokat, mint mondta – mind a 9 végzőst, akik egy osztályból sikerrel eljutottak a tanulmányok végére, másik 10 diákkal ellentétben – szívesen fogadná a cégnél.

A folytonosságot jelképező emlékszalag iskolazászlóra való feltűzése után Bokor Noémi és Veres Kristóf végzősök átadták az iskola kulcsát a következő évfolyamnak. A tizedik osztályosok nevében Székely Jessica és Román Mária Magdolna mondtak búcsúbeszédet, majd a végzősök legjobbjainak nyújtották át osztályfőnökeik az okleveleket. Bogyó Mirela, a Transylvania textile and Fashion klaszter nevében jutalmazta a kiváló eredményt elérő diákokat, majd Kovács Levente református lelkipásztor, az iskola volt diákjának áldásával távozhattak a jelenlevők.

Örvendetes módon több megkérdezett végzős diák is fontolgatta a továbbtanulást, líceumot, egyetemet végezni terveztek (Téglás Péter, Bokor Noémi). Elsősorban jogosítványt szerezni akart Kovács Dávid, mert az elhelyezkedési lehetőségeit számottevően növelné. Szakiskolai éveiket illetően pedig megelégedéssel nyilatkoztak a körülményekről, és tanáraik hozzáállásáról is.

Arról, hogy milyen kilátásaik vannak a szakiskolásoknak, az ünnepség után Csere Gyöngyvér aligazgatónővel beszéltünk, a lemorzsolódás fájdalmas, de megkerülhetetlen tényére is kitérve. Mint elmondta, nagyon sokan elhanyagolták a gyakorlatot, az így kigyűlő hiányzások miatt évismétlők vagy iskolaelhagyók lettek. A tanár-diák-szülő hármasában a szülői támogatás ilyenformán felértékelődik – és sokszor hiányzik – sokszor a szülők is elsajátítják azt az értékítéletet, mely szerint a szakiskola, vagy a gyakorlat kisebb értékű. Kristó Kinga pedig elmondta, egy korábban, a gyakorlati idő alatt is bizonyító, megfelelő hozzáállást tanúsító diáknak akár a 2000 lejes kezdő fizetést is megadják az őket fogadó cégek, de a fiatalok rászorulnak arra, hogy támogassák, sok információval segítsék őket, és ezt fel is ajánlotta nekik.

Romániának pedig kellenek a jól képzett szakemberek, még akkor is, ha ezt a közintézmények vezetői nem igazán hangsúlyozzák, ahogy azt sem, hogy 3,6 millió honfitársunk dolgozik külföldön. <