Tíz éve keresik a kincset
Többek között táncház, koncert és látványos gálaműsor várja az érdeklődőket december...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Többek között rámutatott, hogy a kereszténység a hunoktól kezdve folyamatos a Kárpát-medencében.
Halasy szerint „a történészek eddig nem a terepen tanulmányozták, nem régészeti leletek, nem antropológiai hasonlóságok vagy genetikai azonosságok alapján határozták meg az őshazát. Csak úgy húzogatták a vonalakat, rajzolták a piros nyilakat, sárgították ki a népünk által képzeletükben lakott területeket. Szép nagy krumplikat rajzoltak a tundrára, a magyar nép kialakulásának vélt helyszínére. Érdekelte is őket, hogy a tényleges tudomány szerint ott abban az időben nem éltek emberek!”
Éppen ezért úgy látja, hogy a magyar őstörténetben a régészet hozhat áttörést. Az orosz szakemberek által feltárt tárgyi bizonyítékok ugyanis minden kétséget kizárva igazolják, hogy a keleti magyarok a Volga-Déli-Urál térségében, államszervezetbe tömörülve laktak, és ütőképes hadsereggel rendelkeztek. Hogy mi váltotta ki, még nem tudni, azonban tény, hogy egy részük átkelt a Volgán és nyugatra költözött.
Kezdetben a Dnyeper folyó mentén telepedtek meg, ahonnan ellenőrzés alatt tartották a szláv törzseket. Minderre a 840–850-es években kerülhetett sor, az írott forrásokban legalábbis ekkor tűnnek ott fel.
Onnan kezdődött meg a Kárpát-medence feltérképezése és részleges benépesítése még Árpád bevonulása (895–96) előtt, hiszen a Karoling birodalom és morvák között kirobbant harcokban az utóbbiak oldalán 881-ben a magyar haderő is bekapcsolódott. Ez viszont feltételezi a térségben való jelenlétünket. De erre utal a honfoglalás koriak jellegzetességeivel megegyező sírok 895 előtti előfordulása is Kárpát-medence szerte. A terület birtokba vételét tehát nem lehet egy meghatározott évhez kötni, ez egy több évtizedes, kb. 860–907 között lezajlott folyamat eredménye volt.
Nem állja ki a valóság próbáját, a kereszténységet Európában a kultúra fokmérőjének tekintő, és ezért a magyarokat és elődeiket fosztogató pogány hordaként megbélyegző történelmi szemlélet sem. A bizánci császár titkáraként tevékenykedő történetíró, Theophylaktusnak a 630 körül írt művében például arról tudósít, hogy a türkök az általuk Istennek nevezett, Ég és Föld teremtőjét imádják.
Ugyancsak két bizánci történetíró, Malalas és Theophanes, Justinianus Fekete-tenger melléki térítéséről beszámolván arról tudósít, hogy a császár uralkodásának első évében (527–528), a kimériai Boszporusz (mai Kercs) környékén tanyázó hunok Gordas nevű fejedelme megkeresztelkedett.
Nagy Szent Gergely pápa (kb. 540–604) egyik levelében az olvasható egy Johannes nevű, az akkor avarok lakta és uralta Pannóniában élő püspökről, ami azt bizonyítja, hogy itt a hatodik században már püspök által vezetett keresztény egyházi szervezet létezett. Így nem véletlen, hogy az avar sírokban tömegesen találtak egyenlő szárú bizánci kereszteket.