Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A Brassó Megyei Törvényszék hétfőn meghozott jogerős döntése értelmében, a feketehalmi fegyházból még aznap hazabocsátották Beke István és Szőcs Zoltán politikai foglyainkat. A büntetés lejárta előtt bő hat hónappal történő szabadulásukat a jó magaviseletük és munkavégzésük tette lehetővé.
A székely fiatalembereket terrorizmus vádjával sújtotta 5 év letöltendő börtönbüntetéssel a bukaresti legfelsőbb bíróság 2018 júliusában. Bizonyítékok hiányában, tehát megalapozatlanul és jogtalanul hozták meg ellenük ezt a súlyos ítéletet, ezért méltán tekintettük és tekintjük őket a felülről szított magyarellenesség áldozatainak.
Közösségi jellegénél fogva Beke István letartóztatásának az időpontjától, vagyis 2015. december elsejétől kísértük figyelemmel a székelyföldi terrorvád néven elhíresült ügy mozzanatait. És amikor tehettük, meglátogattuk őket a csíkszeredai, majd az áthelyezésüket követően a feketehalmi büntetés-végrehajtó intézetben. Így néhányszor a börtönben is magunkhoz ölelhettük sanyarú sorsú honfitársainkat, és közvetlenül tájékozódhattunk a fogva tartásuk körülményeiről, valamint a lelkiállapotuk alakulásáról. A tapasztalataink alapján pedig kijelenthetjük, hihetetlen önfegyelemről és akaraterőről tettek tanúbizonyságot. A rájuk nehezedő hatalmas szellemi teher ellenére is. Hiszen István egy aggódó feleséget és két kiskorú gyereket hagyott maga után, és a frissen nősült Zoltán még az időközben megszületett gyermekét sem láthatta. Ráadásul tudatában voltak, hogy székely–magyar voltuk miatt kattant csuklójukon a bilincs, és ártatlanul viselik a rabláncokat. A hitet azonban nem vehették el tőlük, és szárnyaló gondolataikat sem köthették gúzsba a felháborítóan igazságtalan ítéletek.
„Felemelt fejjel jöttünk be ide, és úgy is fogunk távozni innen” – jelentették ki nekünk, és üzenték meg tőlünk az értük aggódó külvilágnak még a fogva tartásuk elején. És lám így történt – köszönet érte! Örülünk, hogy újra közöttünk lehettek, Isten hozott!