Miért szaporodtak el e medvék?

Mi a környezetvédelem? Az ember védelme önnön tevékenységével szemben. Mi a természetvédelem? A teremtett (élő- és élettelen) világ – középpontban az ember – harmonikus (kiegyensúlyozott) egységének védelme az egyes emberi önzéssel szemben.

Az európai barnamedve (Ursus arctos arctos) és a szürke (közönséges) farkas (Canis lupus) élőhely iránti igénye évszázadok óta változatlan. A nagyragadozók szaporodása az eleség mennyiségével összefüggésben van: a termékenyülés időpillanatában az anyaállat fogamzó-képessége előre jelzi az utódok születésekor majdan rendelkezésre álló táplálékmennyiségét. Amíg az ember beavatkozása nélkül 1–2 utódot hoztak az anyamedvék, a vezér farkasszuka 4–6 kölyköt vetett, ma már nem ritka a 3–4 (egy esetben 5!) bocs és 8–11 farkaskölyök sem. Mindez az emberi tevékenység egyenes következménye (is)!

A növénytermesztés, állattenyésztés rohamos bővülése együtt járt a vadászati tilalommal. Ez alapjaiban változtatta meg a nagyragadozók természetes reakcióját! Mindkét faj egyedszáma a Kárpát-medencében robbanásszerűen megnövekedett. Románia területén un. medvemenhelyen az árván maradt bocsokat (kb. 300 egyedet) felnevelték és egy–két év után olyan területeken engedték szabadon, ahol gyér volt a medveállomány. Ezen egyedek közül kerültek ki a „kukázó” (kéregető) medvék, hiszen életük meghatározó időszakában az ember biztosította számukra az élet feltételeit. Mára 10.000 egyedszámot is meghaladó a medveállomány, a farkasok egyedszáma 3000 egyeden is túl van. Mindez a folyamatos (bár a szükséges mértéket el nem érő) vadászat mellett alakult így! Szlovákiban is ugrásszerűen megnövekedett az állomány-létszám: az ezredforduló óta háromszorosára duzzadt, ami 2700 medvét és 3000 farkast jelent napjainkban. Ez a teljes vadászati korlátozások tragikus következménye!

Dr. Pálos László igazságügyi szakértő, agrárgazdasági igazságügyi szakértői testület tagja (Gyöngyös)