A haza őre

Kratochvil Károly altábornagy a magyar hadtörténelem kiemelkedő alakja, Doberdó hőse, a Székely Hadosztály megszervezője, Erdély volt katonai parancsnoka volt. Éppen ezért örvendetes, hogy neki, a méltatlanul elfeledett hazafinak és bátor katonának állít emléket a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban csütörtök este megnyílt és másfél hónapon át látogatható vándorkiállítás.

Jelképes üzenete van a tábornagy portréját két oldalról körülölelő székely és magyar zászlónak, melyeken már messziről megakad a múzeum Lovagtermébe érkező tekintete. A szomszédos Tolerancia Teremben korabeli fényképek, okiratok, parancsok, térképek és kísérő szövegek mutatják be Kratochvil életútját és cselekedeteit. Mindez pedig – Kecse Attila nagyváradi magángyűjtő jóvoltából – I. világháborús katonai felszereléssel kiegészülve, megteremti a kellő keretet és szükséges hangulatot a rá méltó módon történő emlékezésre.
A szép számban összegyűlt vendégeket és érdeklődőket köszöntő Vargha Mihály intézményvezető keserű szájízzel azt is megjegyezte, egy olyan kiváló egyéniséget, mint Kratochvil Károly, vétek volt elfeledtetni. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke felszólalásából többek között megtudhattuk, hogy a tábornagy 1869-ben született a morvaországi Brünn városában. Édesapja, aki szintén katonatiszt volt, huzamosabb ideig Kolozsváron és Brassóban is állomásozott, így nem véletlen a későbbi hadfi Erdélyhez és székelyekhez való kötődése.
Az I. világháború kitörésekor Károly József Ágost főherceg fiainak a megbecsült katonai nevelője volt, azonban saját kérésére felmentik tisztségéből, és a harctérre küldik. A nagyváradi 4. honvéd gyalogezred parancsnokaként az orosz, majd az olasz fronton harcol, ahol katonáival több hőstettet visz véghez. 1918 végétől az erdélyi katonai kerület parancsnokává nevezik ki, mely minőségben megpróbálja a Károlyi-kormány által lefegyverzett magyar alakulatokat újraszervezni.
A politikai vezetők nemtörődömsége miatt azonban ezt a feladatot csak részben tudja megvalósítani. Felállítja viszont a Székely Hadosztályt, mellyel a Királyhágónál három és fél hónapon át tartotta a frontot a túlerőben lévő román haderővel szemben. Az időközben Budapesten hatalomra került kommunisták és az ellenség kettős szorításában azonban 1919. április 26-án Demecsernél kénytelen volt letenni a fegyvert. A nagyhatalmi akarattal és román mohósággal szembeszegülő magatartásról így nyilatkozott: „A székely hadosztály 1918–19-ben hirdette a világnak, hogy Erdély határán egy büszke, önérzetes nép lakik, amely nem hajtja fejét idegen járom alá.”
Ünnepi gondolatait Lukács Bence Ákos konzul, Fráter Olivér, a vándorkiállítást tető alá hozó budapesti Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökhelyettese, dr. Horváth Csaba ezredes, a szervezésben szintén szerepet vállaló budapesti Hadtörténeti Múzeum és Intézet parancsnok-helyettese, valamint Kecse Gabriella, a nagyváradi Tanoda Egyesület elnöke is megosztotta a közönséggel.