Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Meghalt Ștefan Cazimir. Hányan emlékeznek még rá? Író, humorista, kiváló Caragiale-szakértő. A rendszerváltás után egyszerre csak, mint balkáni Pilátus a Krédóba, belepottyant a nagypolitikába. Pártvezérként! Az úgynevezett Partidul liber-schimbist elnökének kiáltotta ki magát, és az akkori zsibvásárban be is került a parlamentbe, mivel bejutási küszöb nem létezett. (A Liber-schimbist a liberálisok Caragiale-kori, viccesen értelmezett megnevezése volt, a későbbi egyik pártból a másikba át- és visszaigazolók rászolgáltak a névre.) Néhány zamatos felszólalását úgy értékelhetnénk, hogy legalább nem mondott nettó hülyeségeket, mint nem egy magát halálosan komolyan vevő képviselőtársa. Amint a dilihoppost mesteri szinten megjátszó Mircea Dinescu a már-már egymásnak ugró nagy-, közepes- és kisromán társai hormonjait hűtögette szarkasztikus beszólásaival.
Kell néha a humor. A szórakozáshoz vagy a túléléshez. Tudja az olvasó, hogy Dávid király egyik zsoltára a felirata szerint arra a napra utal, amikor bolondnak tetette magát, így menekült meg a meglincseléstől? Egyik legkedvesebb irodalmi hősöm Svejk, a derék katona. Nehéz eldönteni, tényleg féleszű-e vagy tudatosan vállalja ezt a szerepet, hogy a világháború borzalmait ép testtel és elmével kibírja. Kitalálója, Jaroslav Hasek is úgy mutatott fityiszt a Monarchia kardcsörtető bürokrata szörnyetegeinek, hogy megalakította a Törvény Keretein Belül Működő Mérsékelten Haladó Pártot. Áristomba dugták, de megúszta, mert a mindenkori Hatalom a cégéres hülyéket nem bántja.
Kezdő pedagógus voltam egy Görgény-völgyi faluban, ott egy fiatalember az aszfaltra pingálta öles nagy betűkkel politikai véleményeit. (Volt ideje, a benzinhiány áldásaként félóránként, ha eldöcögött egy traktor vagy rozoga kamion.) Egy jó szándékú ügyvéd elérte, hogy börtön helyett kényszergyógyszerezzék a diliházban, ahol emberséges dokik békében hagyták a srácot, aki néhány hét üdülés után „kigyógyultan” távozhatott.
Sajnos a bolondság nem mindig biztos mentőöv. Mert a román (i)gazságszolgáltatók kit zárnak el egyetlen kovidmicsodát szabotáló gonosztevőként? Egy gyengeelméjű férfit, aki – nem fertőzöttként! – megszökött egy lágerkórházból. Lesz-e egy Caragiale, egy Hasek, aki ezt megírja?
Lett!