Egreses

Az idei terméshozam-növelő égi áldásból, úgy nézem, a meggyfa részét a ribizli meg az egres kapta, olyan bőséges bogyóáradatot hozva, melyet gyergyói szem mostanság nemigen látott.

Ilyenkor jön el az egresszószos eledelek ideje, és ezek ízharmóniájának

csúcsa, a sóbafőtt (ajánlottan marhából), rántott krumpli,

egresszósz aromájának egybecsengése, rágás általi keveredés

nyomán. Mit nekünk pekingi narancsos kacsa, mikor belekóstolhatunk a

szentmiklósi egreses marhába! Cizellált kulináris élmény egyenesen

egy székely konyhából!

Ugyanakkor, az egres alapja lehet édes és sós leveseknek egyaránt,

édes gyümölcslevesben általában almával társítom, sós levesben

pedig csirkeszárnnyal. Piték, galette-ek tetején is jól mutat, ám

érdekes, savanykás ízét nem árt mondjuk vajas vaníliakrémmel

enyhíteni.

Sós egreses levesünk receptje pedig imigyen szól: a megtisztított,

feldarabolt csirkét (szerény véleményem szerint levesbe való

legjobb része a szárnya) hideg vízben feltesszük főni. Ha felforrt,

a lángot kicsire véve, habját szedegetve, puhulásig rotyogtatjuk. A

főzés vége felé hozzáadhatunk apróra vágott tárkonyt is.

Behabarjuk a liszttel és a tojássárgájával elkevert tejföllel. Az

egrest és kockára vágott almát cukorral, kevés vízben, nem túl

puhára főzzük. Ezt is a kész leveshez keverve, azon forrón

tálaljuk.

Berszán-Árus Csilla