Kipányvázott Európa

De profundis clamavi. Magyarul azt jelenti: a mélyből kiáltunk Urunk, tehozzád. Hogy ebből a keresztény fohászból Európa mennyit vesz magára mostanság, azt nagyon is lehet tudni. Már ha csak az Európai Unió törvényrendszeréből s annak betartásából és átlépéséből is. Európa úgy vált szemünk előtt gőgös dollármilliárdosok fellegvárává, hogy közben népek és országok viselték ennek a szőrmentén folyó hadviselésnek minden kínját. Két világháború nem volt elegendő, hogy népek, nemzetek egymást meg- és elismerjék saját érdekeikkel együtt, a maguk érdekében.

Földrészünk részben sem szabad a jelzős fogalom értelmében. Országok és nemzetek fohászkodnak a mindennapi kenyér és szabadság nevében és érdekében. Európa kipányvázott országok őrtornya. Láthatjuk, mire mentünk néhány évtized alatt az Európai Unió álságos, hazug ernyője alatt. Az EU jogi létalapja maga is álságok sövénye, pányvái fogságában. Amikor Magyarországot is taggá szavazták, legalább annyi félelem volt bennünk, magyarokban, amennyi reménység jellemezte az örömet. Ma is emlék mindez, velejáró a tagsággal, akár a csalódás rendszere egy hazug házassággal.

Nos, ebből a mélységből fohászkodnak kisebb és nagyobb országok s nemzetek egyedei, kórusai meg tehetetlen pártocskái. A rabszolgakórusok egymással vetélkednek ahelyett, hogy az igazsággal hömpölyögnének együtt Brüsszel gyűléstermeiben, utcáin, terein. Európa ott áll ma is a megcsaltak színe előtt, nem vállalván a saját hasznán kívül a pányvakötelek költségeit sem.

Trianonnal Európa karzataira került népek, románok, ukránok, szerbek, mások üldözik a kisebbségbe vetetteket. Politikusok, állam- meg kormányfők teszik nevetséges üzletté Európát.

Láttunk vadászt fára menekülni. Medvét, hogy épp szétveri a báltermet az ünneplés előtt. Megadatik a látvány, a megélés kötelessége, ám a túlélés jogi kifutója közel sem ennyire megközelíthető. Európától és annak uralgóitól annyit kérhet számon a népek kórusa, amennyit egy hivatásos bankrabló szervezettől. Hazákat siratnak nemzetek. Maradunk magunk az alapigazságainkkal. Áldjon vagy verjen sors keze – de nem magunk választunk vagy döntünk ám.

Ez a kipányvázott Európa.