Mesélő festmények

Népes közönség, valamint magyarországi és helyi tisztségviselők jelenlétében nyitották meg Kopacz Mária marosvásárhelyi származású, Szentendrén élő festő- és grafikusművész életmű kiállításának festészeti részét hétfő délután Sepsiszentgyörgyön, az Erdélyi Művészeti Központban (EMŰK). A néhány lépésre lévő Árkosi Kulturális Központban a rézkarcait lehet megtekinteni.

A tárlat kurátori teendőit is ellátó dr. Bordás Beáta EMŰK-vezető köszöntője után elsőként a megyeszékhely polgármestere, Antal Árpád András emelkedett szóra. „A kultúra az a közeg, amely összekovácsolja a közösséget olykor szívtelen világunkba, az a közeg, amelyben mindenki megtalálhatja magát, etnikumtól, vallástól, korosztálytól függetlenül. És az a közeg, amelyre Sepsiszentgyörgyön mindig kiemelt figyelem irányul” – jelentette ki az elöljáró.

Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke az egybegyűlteket üdvözlő beszédében rámutatott, hogy a festőművész által megálmodott és megjelenített víziók sokkal kedvesebbek és szabadabbak, mint a „közéletben forgolódó politikusoké”, amelyek a mindennapi realitáshoz kötődnek. Az általuk ábrázolt „másik világra” azonban egyre több szükségünk lesz az elkövetkezőkben. Mi, magyarok ugyanis olyan átfogó és sokrétű problémákkal nézünk szembe „Székelyföldön, a Kárpát-medencében, vagy az egész teremtett világban, hogy a politikusok realisztikus, bátortalan víziói talán már nem is lesznek elegendőek arra, hogy ezekre megoldást találjunk.” Éppen ezért „itt és most az a legfontosabb, hogy nyikorgó, rozsdás kilincseinket és kapupántjainkat járassuk be”, amihez a művészektől segítséget kapunk – tette hozzá.

A festészeti anyagot méltató Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, az EMŰK alapítója, immár nyugdíjas vezetője szerint „Kopacz Mária az egyik első olyan művészünk, aki a női lelket és képzeletvilágot, magától értetődően és ösztönösen, művészetének a középpontjába helyezte (…) Fiatal korában azok közé tartozott, akik a leg­elvakultabb kommunista diktatórikus rezsim közepette az európai jogrend majdani visszatérésének első hírnökeikként, a személyi identitás szabadságának hangját hallatták (…)

Kopacz Mária világában és mára már egy kicsit a mi világunkban is egész tárházát találjuk azoknak a fantázia szülte elemeknek, amelyek benépesítik az Európából kiáramló kultúra magasabb és alacsonyabb régióit. A mítoszoktól a vallásokig, a misztériumjátékoktól a cirkuszig, a mindent jelentő deszkák világától az utcai karneválokig, a palotásos-csárdásos bálok világától a népi farsangokig, az asztrológusok láttatásaitól a javasasszonyokéig, a királyi udvarok szertartásosságának kellemétől a párkapcsolatok játszmáinak tárgyi kellékeiig és így tovább…”

A két helyszínen megnyílt tárlat grafikai részét méltató dr. Deák Ferenc műkritikus úgy látja, hogy a művésznő grafikáit „a kompozíciók egyensúlya”, a bennük sűrített gondolatok „léptetik előre.”

Az eseményen jelen lévő, és a felszólalók sorát záró művész szavaiból pedig kiderült, hogy tulajdonképpen nem is festőnek, hanem mesélőnek tartja magát, így nem véletlen, hogy az alkotásai egy-egy történetet jelenítenek meg.