Jótékony célú tárlat nyílt

Szerdán a kézdivásárhelyi Vigadó galériában nyitották meg a csernátoni születésű, Bécsújhelyen (Ausztria) élő Kilyén Katalin akvarelltárlatát.

Az érdeklődőket az eseményt szervező Kézdivásárhelyi Nők Egyesületének elnöke, Fülöp Magdolna köszöntötte, hangsúlyozva, a szülőfalujából, Csernátonból elszármazott, az egyesület tiszteletbeli tagjának számító Kilyén Katalin alkotásait 2011 óta harmadszor csodálhatja meg a céhes város közönsége. „Gyerekkorunk óta ismerjük egymást Katikával, és tíz éve újítottuk fel kapcsolatunkat, azóta időnként együtt látogatunk szülőfalunkba, és jótékonykodunk, megörvendeztetjük a rászoruló gyerekeket”, idézte fel.

Az alkotót és munkáit méltató dr. Deák Ferenc a képek tisztaságát, a motívumokban megmutatkozó mértéktartást, az alkotások eleganciáját emelte ki. „Magyartanári végzettségével olyan magas esztétikai mércével ítéli meg képeit és alkot, hogy nincs, amiért ne az erdélyi akvarellisták között említeni. Az akvarell foltjai, és az abban tündöklő fény ereje, erőssége mellett képein a finom líraiság és a drámai, az ember szívéből kivezető vérerekhez hasonló grafikai vonalak egyaránt fellelhetők”, fejtette ki, hangsúlyozva, Kilyén Katalinnak egyéni stílusa van. „Amit megél, megérez, mondanivalóját saját képnyelvén tudja kifejezni”, érvelt, hozzátéve Kilyén Katalin tájképei bensőjéből fakadnak. „Munkáiban van egy feszültség is az ég és a föld, a fent és a lent, a szellem és a fizikai valóság között. A képek üzenete számomra, felülemelkedés, tisztaság, mértéktartás”, summázott.

A magyartanár végzettségű Kilyén Katalint a festészethez fűződő kapcsolatáról kérdeztük.

– Gyerekkorom óta szívesen rajzolok, de aztán nem ebbe az irányba haladtam tovább, így elmaradt. 1983-ban áttelepedtünk Ausztriába, ahol elvégeztem a fogorvos-kisegítői képzést, és a férjem mellett dolgoztam. 1991-ben, negyvenedik születésnapomon adódott egy súlyos egészségügyi problémám. Istennek hála, ezt átvészeltem, és ekkor döbbentem rá, hogy nem elég csak a munka, egyébbel is szeretnék foglalkozni. Eszembe jutott gyerekkori hobbim, és elkezdtem festegetni, rajzolgatni. Aztán egy nagyobb szünet után ismét elővettem a vásznat, akrilt, de akkor már az akvarellel is próbálkoztam. 2011-ben egy vegyes kiállítást hoztam Kézdivásárhelyre, ahol Kosztándi Katica néni azt mondta, az akvarelljeim jobbak, mint az akrilok. Ekkor úgy döntöttem, ebbe az irányba haladok tovább. Nem ismertem a technikát, ezért Bécsben elvégeztem néhány kurzust, ahol fejlesztettem magam. Mindezt amatőr szinten, szabadidőmben művelem”, hangsúlyozta.

Hozzátette, a kiállított alkotások eladásából származó összeget, ahogy a korábbi esetekben is történt, jótékony célra fordítaná. „A felsőcsernátoni árvaház mellett a felsőcsernátoni iskolára gondoltam, ahol óvodába, majd 1–8. osztályba jártam, később oda kerültem vissza tanítani, így ez is szívügyem.” A szeptember 3-áig látogatható tárlat megnyitóját a Jánó Kinga által előadott népdalok és Tamás Rebeka szavalata színesítette.