Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Amikor adtam a címet, már akkor repesett a szempillám a betűtábla fölött, talán nem lesz jó ez a… A másik szempillám fölemelkedett és fönn maradt, mint amikor döntéshelyzetekben fogalmazom, hogy az az ákosfalvi csengettyűs pokolvar, az döntögetne (bejnye). Ez a cím és azzal annyi!
Így maradtam magam az összes szemszőrzetemmel. Mármint mióta két arcom van, ugyanis egy népnemzetellenes herpesz kettészelte az arcom nemrég, azóta vagyok kísérteties, kétarcú az osztályellenes kísértetek szemében. Osztályellenességről bocsánatkérést előlegezve, ugyanis életem szebbik felét jelenti az osztály, osztálytárs, iskola, becézve édes kis iskolám, szeptemberi ragyogás… Végül is maradtam a Mihail Viteazul tér előtt a gondolatrengetegben. Kettős zár alatt pergetem a dobot, pengetem a lantot mindmáig ugyanabban az ütemben. Tudom-e, kérdezte a barátommá zsugorodott, egykori börtöntöltelék Tihamér, hogy az én egykori vallató főtisztem, nemzetbiztonsági megyei parancsnokunk nem ment ám tova egyik rendszerváltás, szőnyegrázás, nagymosás és szerény mosogatás után, sem 1989-ben, sem annak júniusa után. Ó, én akkori numerus nullus (semmivel egyenlő), egyszerűen gyököt vontam a pillanatnyi romániai rendszersúrlásból, és azt rebegtem a második (pohár, nem üveg) bor mellett, hogy add meg uram, de rögvest és a javából.
Hát, aki megtér… Halmazan nevű, nemzeti többségű főtiszt könnyek közé hatódván tett szent fogadalmat valakinek, vagy csak önmagának, hogy el nem hagyja Székelyföldet, hol annyi kisebbségi embert hallgatott ki figyelmesen, bekapcsolt hangrögzítő mellett, fejcsóválgatva, ítélethozáskor is.
– Itt él, hidd már el, itt lakik most is, 2021-ben!
Tényleg alig kapok elegendő levegőt most is, mint akkor, amikor tizedszer is kihallgatott Halmazan elvtárs. Szinte látom máris, hogy a barátom által leírt udvarában ül és olvassa a mohamedán szent könyvet, a Koránt magyar nyelven.
Hát ez igen. Ez az Erdély biztonságérzetet ad nemcsak a farkasnak, de még a medvének is. Halmazan elvtárs békésen éli nyugdíjas éveit minálunk, babám.