Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A történelem távlatból szemlélve időnként viccesnek tűnik, csak azoknak nem, akik átszenvedték. 1552-ben a bánsági Lippa vára török kézre került. Mintegy 40 év múlva az erdélyi seregek Világossal, Araddal és más várakkal együtt visszafoglalták. Rendben, előny ide. Csakhogy a szultán őfelsége összevoná bajszát, és visszakövetelé Borosjenővel egyetemben. Kitől? Bethlen Gábor fejedelmünktől. Milyen alapon? Hát mert Bethlen török támogatással került a fejedelmi székbe (és Temesváron néhány ezer ottomán tartózkodott, jatagánjaikat fényesítve). Fejedelmünk rábólintott az ajánlatra, a lippai várvédők viszont nem és nem, münk itt maradunk. Summa summarum, az erdélyi országgyűlés megszavazta a lippai vitézek kifüstölését a várból, hogy azt átadhassák a muszlim szövetségesnek. És lőn egy kis ostrom (Bethlenék kontra erdélyi hazafiak), hogy a török megkaphassa jussát. Nyavalyát jussát, az erősebbnek kijáró sarcot! (Erről nincs Gárdonyi-regény.) Ezzel a fejedelem megszilárdította trónját, majd szabadabban mozoghatott külpolitikájában.
Vajon magyarimádók voltak a törökök? Ugyan, elég volt Hunyadira gondolniuk. Ám időnként helyes volt együttműködni velük, mert ha nagy uralkodónk ujjat húzott volna velük, elképzelni is brr…
Mit mond ez nekünk ma? Olyan könnyen rásütjük valakire, hogy magyarellenes (persze, az is, mint ahogy annyi magyar románellenes). És ezzel az illető – személy vagy párt – le van sajnálva, száműzzük, mint a középkori leprást. Meghúzzuk magunkat annak a fészkébe (a fészek szélére, egy icipici sarokban), aki pillanatnyilag barátságosabbnak mutatkozik (én nem, de érdekképviseletünk igen). És elutasítunk mindent, ami a „magyargyűlölők” részéről jön. Pedig nézzük meg, az utóbbi időben ki emelte fel szavát a Covid-őrület abszurditásai ellen? Ki szólalt fel az ország eladósítása, gyarmattá válása ügyében, ki az elszegényedő nyugdíjasok szószólója, amikor lassan megfizethetetlen lesz a kenyér, a zöldség, az energia ára? Képviselőink félnek támogatni azt, ami helyes, csak mert az a hírhedt iksz ipszilon ötlete?
Kormányon levő pártunknak meg kellene gondolni, mi lett az eredménye az úgynevezett Demokratikus Konvencióban majd a Băsescu–Boc-kormányban való részvételnek, és utolsó pillanatig tartó, rosszul értelmezett hűségnek.