A feketelevestől a fekete levesig 1.

A feketeleves kifejezéssel manapság egy váratlan negatív eseményt, kellemetlen kötelezettséget illetünk. Ez arra a legendára vezethető vissza, amelyben a törökök meghívtak ebédre egy magyar urat, akit a „hátra van még a feketeleves” jelszóra foglyul ejtettek.

A feketeleves e szövegkörnyezetben a török által az ebéd végén fogyasztott kávéra utalt. Mivel az eset történelmi dokumentumokban nem lelhető, a modern nyelvtudomány a kifejezést a magyar szakácsmesterségből eredezteti, ahol fekete színű mártást jelentett, mely színét a beletört főtt vértől, esetleg borba áztatott pirított kenyértől kapta. Számos más népnél is megtalálható a fekete levesnek nevezett, vérrel készült étel: ilyen a spártai melasz dzómosz (disznóvér, ecet, só és disznóhús), görög neve haimatia vagy bafa, a lengyel czernina (alaposan fűszerezett főtt kacsa, gyümölcsök és liszttel rántott, áttört kacsavér), és a liba véréből készülő svéd svartsoppa (alapja a Márton napján elhullt libák vére, bár hogy más alkalommal se kelljen nélkülözniük az édeskés – ribizlilekvár okán – és erősen fűszerezett ételt, a libavért disznóvérrel is helyettesítik).

Misztótfalusi Kis Miklós 1698-as Szakácsmesterségnek könyvecskéje című fontos alapművében a fekete leves készítésének az alábbi a folyamata: „Némellyek pedig a’ fekete levet nem pirított kenyérrel feketítik-meg, hanem ha malatzot, vagy tyúkot ölnek, annak a’ véréből egy kitsínt vésznek egy serpenyőbe, etzettel összve-keverik, a’ vagdaltt almát, hagymát, abba tévén, jól megpergelik, és szép fekete lészen, és a’ többi szerszámokat hozzá tévén, megkészítik: te lássad a’ mint szereted, és a’ mire érkezhetel, mindenképpen jó, ha megtudod készíteni, add fel (mármint az asztalra, az elkészült ételt). Némellyek mandulát, mazsolát, egynéhány fügét tesznek belé; de ezek nélkül is jó; ha pedig te szerét teheted ezeknek, tégy ízlésed szerint. Igen jó étek.”

Berszán-Árus Csilla