Furcsa lelkendezés

Győzelmi jelentéssel felérő hírként közölték, hogy elkészült a kilencedikesek számára a román tanterv iskolakezdésre. Isten látja lelkemet, tisztában vagyok vele, hogy az illetők öröme nem megjátszott, ugyanis számtalan akadályt, sőt kimondott gáncsoskodást és rosszindulatot is le kellett győzni hozzá, hogy végre tető alá kerüljön a sokat emlegetett és várt tanterv. A román tanügyi hatóságok olyan nyögvenyelősen, elképesztő lassúsággal dolgozták ki a kisebb osztályok számára is a megfelelő tananyagot, hogy az nem egyszer egy szabotázzsal is felért volna, bár Isten őrizzen, hogy ilyesmivel vádoljam azt a pár magyar és román szakembert, aki végül ingyen és bérmentve valóban megírta a kérdéses dokumentumot.

A román nyelv és irodalom sajátos tanterv szerinti oktatását már évtizedek óta igénylik a kisebbségiek, hiszen a korábban szinte száz (!) évig folyó gyakorlatról (1919-től errefele) bebizonyították szakemberek és szülők, maguk az áldozati nemzedéknek nevezhető tanulók is, hogy célszerűtlen, sőt, diszkriminatív, mert egy beolvasztást erőltető politika eszköze. Erre a hatalom a füle botját sem mozgatta, sőt süketséget tetetett, ő tudja miért.

Holott őneki is éppúgy érdekében áll az, hogy polgárai minél simábban és alaposabban elsajátítsák az államnyelvet, mint a diákságnak, hogy a felesleges frusztrációk halmozásának káros voltáról ne is beszéljünk. (Tízezrekre rúg különben azok száma, akik továbbtanulását, diplomaszerzését akadályozta meg, hogy románból megbuktak az érettségin!)

Most pedig lelkendeznek a bejelentők, hogy végre megvan a kilencedikesek speciális tanterve – persze tankönyv nélkül, az legfeljebb majd jövőre lesz meg.

Hogy a legfontosabb segédanyagot, a tankönyvet mért nem lehet egyszerre elkészíteni a tantervvel – újabb diszkrimináció a kisebbségi tanulókkal szemben , –felfoghatatlan. S hiába magyarázkodnak, az is marad.