Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Gheorghe Zamfir – pánsípművész, zongorista, költő, hangszertervező, zeneszerző, zeneelmélet-szakértő, belefáradok a felsorolásba, mert még lenne. Nagy román hazafi, ezért inkább Franciaországban, Amerikában, bárhol tartózkodik, csak itthon nem. Nagy ortodox keresztény, tehát ógörög–buddhista–animista–stbista elméleteket vall és terjeszt, amilyen kedve van, azt a részt hangsúlyozva. És általában rosszkedvű, mert nem könnyű géniuszként gyalogos elméjű emberkék között élni.
Irtózik a gyűlölködőktől, tehát a fél világ ellensége. (A másik fél kétharmada csupán életére tör, de mindeddig, úgy látszik, megmenekült). Tudja, hogy a román folklór az egyetlen a világon, amelyben a rigóról is, a pacsirtáról is, de még a cserebogárról is nóta van, és hogy egyes egyedül a román táncos ragadja meg a menyecske derekát, miután kitáncolják magukat körbe-körbe, ilyen nincs sem Norvégiában, sem Zulu-földön.
Nem bírja a beképzelt embereket, jogosan büszke csak ő lehet, egójába elférne a világmindenség plusz ötven japán szumó harcos. Feleség, szerető minimum hercegnőnél kezdődhet, és hogy legendás férfiasságát atyai szeretettel párosíthassa, harminc–negyven év korkülönbség kötelező. Meggyőződéses monarchista, a királyságot szakrális intézményként tiszteli – csodálkozzunk, hogy egy adott pillanatban belépett annak a Vadimnak a pártjába, aki a volt királyt naponta szógané-áradatban feresztette?
Ha kételyed van, csekély tízórás előadásban elmagyarázza, hogy a Szent Pál-székesegyház orgonája a pánsíp szánalmas utánzata, meg aztán a nagyvilág Pán sípjának a lyukain mászott ki valamikor, pillanatnyilag még ő sem tudja pontosan, hogyan (ami igazán meglepő), de még gondolkodik, és a következő négyszáz oldalas könyvében felfedi.
A moll-hangsort a világrend megrontójának tartja, innen ered, hogy nagy sikerű filmzenéi mollban vannak. (Az ilyen muzsikát dollárban fizetik, ami a világrend másik megrontója, de a kettő semlegesíti egymást, így a művész úr nem károsul). Tudja, hogy a szeretet mozgatja a világot, ezért utálja a többi muzsikust, az amerikaiakat, az oroszokat, és nyugodjunk meg, minket, magyarokat is, mindenki mellett.
Mégis zseniális zenész. Azon szép bolondok egyike, akik elviselhetővé teszik létünket. Behunyt szemmel hallgatott zenéje elmossa a mindennapok mocskát. Az övét is.