Ötvenhat kép ’56-ról

Lengedező zászlók, boldog, majd megfélemlített, puskalövések elől menekülő tömeg, tankok, romok, fiatalok, gyerekek – az 1956-os magyar forradalom 65. évfordulójára nyílt fotókiállítás képein így mutatkozik meg egy nemzet bátor kiállásának színe és fonákja. A Magyar Távirati Iroda (MTI) archív fotóiból a Liszt Intézet kezdeményezésére készült kiállítást a sepsiszentgyörgyi evangélikus templom fogadta be, a tárlat megnyitóján Mile Balázs, Magyarország konzulja is részt vett.

Az esemény Zelenák József, az evangélikus-lutheránus egyházközség esperesének rövid áhítatával kezdődött, aki János apostol nyomán a cselekvő szeretetet, Márai Sándort idézve pedig a „kívülről és belülről megtisztultan, „egészen ünneplés” gondolatait emelte ki beszédében, melynek végén az egybegyűltek együtt mondták el a Miatyánkot.

Az eseményen a 65 évvel ezelőtti történések hangulatát a Kossuth Rádió archívumának korabeli hanganyagából Ványolós Sarolta és Ványolós Csaba által készített kétperces összeállítással idézték meg, majd Mile Balázs konzul beszélt az ’56-ban a nemzet-, szabadság- és emberellenes birodalmi ideológiát kitaszító magyarságról, a cselekedet szimbólumává lett lyukas zászlóról, amely 1989. október 23-án lett újra teljes egész a köztársaság kikiáltásával. A rendszerváltozás utáni független Magyarország lelki, társadalmi alapja a ’48-as és ’56-os szabadságharc – fogalmazott Mile Balázs.

A kiállítás dokumentumfotóinak eredetéről, sorsáról Szebeni Zsuzsanna, a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet vezetője beszélt a hallgatóságnak. Többségüket az MTI munkatársai készítették, akik a forradalom idején teljes létszámban, azaz szinte harmincan, mind az utcán voltak, igaz, az életveszélyt nem keresték (bár néha nem kerülhették el), és bizonyos helyszínekre nem juthattak el. Az akkor készült mintegy 10 ezer fénykép negatívjait a hatóságok a forradalom leverése után elkobozták, s bár később egy részüket föllelték, a rendszerváltás után az MTI pártbizottságának páncélszekrényéből előkerültek az archiválás céljára készített kontaktmásolatok. A többi vonatkozó anyag is csak 1989 után vált kutathatóvá az MTI archívumában, a nagy mennyiségű dokumentum feldolgozása, digitalizálása csak a közelmúltban fejeződött be. Az 56 kép 56-ról kiállítás anyagát Nothnágel-Kuruc Alexa állította össze.

A Liszt Intézet ezzel a rendezvénnyel ismeri el azt az áldozatot, amit az akkori történelmi események sok szereplője hozott: Szebeni Zsuzsa név szerint Dávid Gyulát említette, aki a Bolyai Egyetem tanársegédjeként hét év börtönnel fizetett azért, mert a Házsongárdi temető írósírjainál méltóképpen emlékezett, a szentgyörgyiek közül pedig Puskás Attilát, az itteni ’56-os események résztvevőjét, aki maga is elszenvedője volt a megtorlásnak, és akinek a közreműködésével sikerült egy szolnoki ’56-os szereplő emlékezéskötetét bemutatni. Rajtuk kívül azonban a névtelen áldozatoknak és a ma már szabadon emlékező középnemzedéknek, de főleg a fiataloknak szánt mementó az 56 kép 56-ról.