Idegenvezető, önkéntes, titkárnő

Hogyan telnek a napjai egy idegenvezetőnek, aki amúgy gyakran önkénteskedik, és emellett titkári-pedagógusi feladatokat is ellát a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképzőben? Hogyan függnek össze ezek a tevékenységek, és hogyan fér bele ennyi minden egy napba? Kis Emese mesélt nekünk feladatairól, mindennapjairól, idegenvezetői túráiról és persze az önkéntességről.

– Idegenvezető, önkéntes és még titkári-pedagógusi feladatokat is ellát a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképzőben. Hogyan függnek össze ezek a területek?

– Idegenvezetői tapasztalatomat nem csak a kirándulócsoportok körében, hanem az iskolában is és önkéntes munkám során is tudom hasznosítani, hiszen örömmel szervezek kirándulásokat mind az iskola közösségének, mind a kézdivásárhelyi civil szervezeteknek vagy azok testvérkapcsolati vendégeinek. Szívesen kísérem el az érdeklődőket azokra a vidékekre, amelyeket meg szeretnének látogatni. Ugyanakkor pályázati támogatással számos értékmentő, közösségépítő és ismeretfejlesztő programot szervezek iskolánk tanulóinak és közösségének, nagyon sok esetben ezeket vándorprogramként kiterjesztem az egész megyére, a három régióban olyan iskolákat keresünk fel, amelyek diákjaikkal együtt szívesen bekapcsolódnak a mi programjainkba.

– Hogyan fér bele ennyi minden 24 órába?

– A sokrétű feladatvállalásban két dolog segít hozzá a megvalósításhoz: a munkám iránti szeretet, hiszen én választottam mind a hivatásomat, mind a szabadidős tevékenységeimet, valamint a testvéremtől kapott támogatás, amivel az otthoni nyugalmamat biztosítja. Ezért tudom alázattal és a legjobb tudásom szerint végezni valamennyi vállalásomat.

– Milyen az idegenvezető szemüvegén keresztül nézni Székelyföldet? És önkéntesként?

– Ha a Kárpát-medencében élő magyarokra vagy más országban élőkre gondolok, akkor azt kell mondanom, hogy Székelyföld egy olyan kis régió, ahová mindenkinek legalább egyszer életében el kell jönnie, hogy megízlelhesse a sokféle forrásvizét, a hagyományos ételeit, megtapasztalhassa az itt élő emberek vendégszeretetét, mulathasson a székelység csavaros ész- és nyelvjárásán, megismerhesse hagyományait, népi kultúráját, természeti látnivalóit, szellemi és épített örökségét. Talán kissé elfogult vagyok, de igenis szeretem a szülőföldemet, ezért elsősorban székelyföldi, tágabb értelemben erdélyi túrautakat ajánlok meleg szeretettel, akár honfitársaimnak, akár a más tájegységről való érdeklődőknek. Csodás a mi kis világunk, tele meglepetéssel, lenyűgöző kastélyvilággal, történelmi emlékekkel, várak, csaták színhelyeivel, csillaggal meg kereszttel díszített templomokkal, lenyűgöző természeti értékekkel, amelyeknek a megmaradásáért és fenntartásáért, népszerűsítéséért, valamint ápolásáért nagyon sokat fáradozom nap mint nap, önkéntesi alapon is.

– Mesélne az ön által vezetett túrákról?

– Az általam vezetett túrák általában kombináltak, ami több éves, részletes tájismereti tapasztalat és hiteles, ám aprólékos történelmi adalékirodalom alapján építkezik, így a vendégek számos tartalmas és szép élményben, pozitív feltöltődésben részesülhetnek. A programokat jórészt a csoportok igényei szerint építem fel, a kirándulás alatt viszont arra törekszem, hogy minél több információt sajátíthassanak el az adott régió helytörténetéről, nevezetességeiről, természeti és kulturális értékeiről. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy a program nyugodt és laza legyen, ahol jut idő a pihenésre, az egyes kultúrtörténeti értékek megcsodálására, vásárlásra, kézműves foglalkozásra, termékkóstolásra, akár fürdőzésre és szánkózásra is.

– Milyen feladatai vannak önkéntesként?

– A Zöld Nap Egyesület munkájába önkéntesi alapon kapcsolódom be, és segítem a környezetvédő tevékenységekben, a gyerek- és más jellegű programok megvalósításában, különféle – általuk szervezett – események kulturális programjának az összeállításban, lebonyolításában.