Ó, az irónia…
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Markó Béla költő és politikus csillaga ismét feljött Bukarestben, Iohannis, azaz Johannis elnök aláírta azt a rendeletet, melyben „a magyar nyelvű írott kultúrához való kivételes hozzájárulása, valamint a demokrácia és az etnikumok közötti párbeszéd erősítéséért tett erőfeszítéseinek elismeréseként” kapja meg a legnagyobb román állami kitüntetést.
Mint látjuk, az indoklás művészi érdemeit helyezi első helyre, velük egy szintre emeli viszont politikusi teljesítményét is, s Markó valóban a béke valóságos apostola volt, bárhol élt és tevékenykedett, lett légyen az a román szenátus, a kormányhivatal vagy éppen a közben épült marosvásárhelyi villája. Markó Béla kétszer is a miniszterelnök-helyettes volt különböző román kormányokban, ő felelt az oktatásért! és az ország európai integrációjáért!, s ezek szerint az állam legnagyobb elégedettségére végezte munkáját. A viták kiélezésétől – békés természetének megfelelően – idegenkedett, mindenkit csitított, a türelmetlenkedőket akkora belátásra intette, hogy az már-már az önmegtagadásig terjedt, mint mára világossá vált, s nem sokat adott a történészek mérlegére, melyre pedig felkerül, mert hosszú politikusi karrierje, a több évtized már históriai léptékű időszak, azzal bizony elszámoltatják az embert.
Most már megvan a Csillag, talán el fogja ezek után árulni, hogy stratégiai jellegű lépéseket miért nem sikerült harminc év alatt sem tennie az általa pasztorált szervezetnek, hogy pl. „oktatási” ügyekben miért nincs saját tankerületünk, a román állam által fenntartott magyar egyetemünk, hogy a kulturális vagy a még tágabb ölelésű önrendelkezésről és például oly szerény kezdetekről, amit egy mégoly kurta kis kisebbségi törvény jelentene, ne is beszéljünk. (Az utóbbival száz éve adósunk Bukarest.)
Az ország egyik történelmi jótevőjétől – lásd: históriai dimenziók – botrányos körülmények közt vonták meg ugyanazt a kitüntetést. Itt a pillanat, hogy egyik legnagyobb botlását jóvátegye a nagy „békeszerző”: addig ne vegye át a csillagot, amíg Tőkés Lászlónak azt vissza nem adják! <<
Ó, az irónia…
Bátor, de naív írás. A víz miért állna ki a tűzért? Az előbbit az utóbbi oltására szokták használni!