A szakma ünnepe volt

A szervezőknek még a rendezvények előtti zárlat meghirdetése előtt sikerült lebonyolítani a II. Háromszéki gímszarvastrófea-szemlét, mely tulajdonképpen a harmadik kellett volna legyen, ám a járvány miatt tavaly kimaradt egy rendezvény.

A sepsibükszádi vadászházban neves meghívottakkal zajló esemény alkalmat adott a vadásztársaságok időszerű gondjainak felvetésére, illetve egymás vadállományának megismerésére is. A rendezvényen jelen volt Fodor József, a környezetvédelmi miniszter tanácsadója vadászati ügyekben, Ovidiu Ionescu, a brassói erdészeti egyetem dékánhelyettese, a vadgazdálkodási tanszék vezetője, Marian Diaconu, a Romániai Vadászegyesületek Szövetségének elnöke, Mihai Ovidiu Enea, a román televízió Vad királyság műsorának szerkesztője és Cezar Spătaru, a Trófeabírálók Egyesületének titkára.

A szemlét azért volt sürgős megszervezni, mert véget ért az idei szarvasbőgés-szezon, amely egyúttal a vadászok ünnepe is, és a vendégvadászok hamarosan elviszik a trófeák egy részét.

A szarvasbőgési szezon a Kárpátokban egy rövid, öt-tíznapos periódus, ezt kell kihasználniuk a vadásztársaságoknak, hogy elejtsék a nemes vadakat, melyeket sokszor évek óta szemmel tartanak, követnek, és nem lőnek ki, tudván, hogy miután tavasszal leejti agancsát, az új nevelésű agancs értékesebb lehet a korábbinál, ha ehhez megvannak a környezeti feltételek is, többek között az elegendő és tápláló élelem. A szarvasvadászat maga is egy kihívás a vadászoknak, nehéz terepen órákat kell követniük a kiszemelt bikát, de egy ágroppanás is meghiúsíthatja az elejtését, az idei szezonban igen szeszélyes időjárás is sokféleképpen befolyásolta a bőgés idejét.

Éppen ez az izgalmas a más országokból, megyékből érkező vadászoknak is, de vonzza őket a kivételesen jó génekkel rendelkező hazai állomány is, amely, mint Ovidiu Ionescutól megtudtuk, szintén igen keresett külföldön. Nemcsak annak élmény tehát részt venni a vadászaton, aki meghúzza a ravaszt, hanem a kísérőknek is.

Viszont az általuk felsorolt problémák is egy soktételes listát eredményeztek: kóbor vadászkutyák és a kontroll nélkül szaporodó nagyvadak tizedelik az állományt, orvvadászok veszélyeztetik a vad elejtését, tömegesen erdőt járó gombaszedők, terepmotorosok és terepjárós turisták zavarják az erdő csöndjét a vadászszezon kritikus napjaiban is.

A sepsibükszádi vadászház előtti téren azok a trófeák voltak közszemlére téve, amelyek az idei idényben kerültek terítékre a Kovászna megyei vadásztársaságok területein. Mindegyik vadásztársaság hozta a legszebbeket, azaz a 10 kilón fölüli súlyt nyomó agancsokat, de a szemlén néhány még nem golyóérett szarvas selejtnek nyilvánított trófeáját is közszemlére tették, hogy tanulni is lehessen ez alkalommal. Mint Költő Attilától, a Pro Silva Vadászegyesület vadászától, a rendezvény egyik szervezőjétől megtudtuk, az agancstrófeákat súlyuk, elágazottságuk, szimmetriájuk, színük, gyöngyözöttségük alapján becsülik fel, értékük 1200–20 000 euró között mozog. A szemlén a rekordot egy 12,54 kilós trófea jelentette, amely a Kovászna Megyei Vadász és Sporthorgász Egyesület vadászterületéről származik.