Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Olvasom a Déván havonta megjelenő, Hunyad Megyei Hírmondó nevet viselő tetszetős lapot. Először azokat a híreket böngészem, amelyek az oktatással kapcsolatosak, hisz bárhol Erdélyben ez a mutató igazolja leginkább létünk jelenét, s nyilván, jövőjét is. Ha népes az iskoláskorú gyereksereg, akkor biztosabban lehet a jövőben bízni, erdélyi magyarságunk jövőjében. A szükség nyilváníttatta minden bizonnyal a magyar szórvány napjának november 15-ét, Bethlen Gábor születésének és halálának dátumát (1580–1629), az abból fakadó kényszer, hogy évente legalább egyszer forduljunk azok felé, akik szakadatlan harcukat vívják a megmaradásért, az anyanyelv megóvásáért, használatának jogosságáért.
Éppen e nap kapcsán szervezett konferencián hangzott el a bűvös szám: az egyik felszólaló abban reménykedik, bár meg tudnánk akadályozni, hogy a magyarság létszáma egymillió alá csökkenjen. Hol vagyunk hát a valamikori kettőtől, a másfélmilliótól, az egymillió kétszázezertől? A dévai Hímondó cikkírója, éppen tanévnyitás lévén, felsorolja, hol is tanítanak ma magyarul Hunyad megyében. Eszerint mindössze hat helyen indul magyarul az oktatás (Csernakeresztúr, Déva, Lupény, Petrozsény, Szászváros, Vajdahunyad), de csak egyetlen tiszta magyar tannyelvű iskola van, Déván, a többi helyeken tagozatként szerepelnek, igen-igen kis létszámmal. Hiába a ragyogóan rendbe tett osztálytermek, a segédcsomagok, az oktatók komoly felkészültsége, a létszám nem, vagy csak igen lassan gyarapszik.
És felötlik bennem a kisfilm, amelyet egyik hálás volt tanítványa készített a nyolcvan éves Farkas Miklósról, a tankönyvíróról, a szigorú matematikatanárról, aki Segesváron vívta társaival egyetemben a megmaradás csatáit, létrehozva, s bástyaként működtetve a Gaudeamus Alapítányt, kollégiumot, amely éveken át, ma is úgy fogadja be a környékbeli, szinte elveszésre ítélt magyar diákokat, kicsi és nagy tanulókat, mint hajdanán a végvárak az ellenség elől menekülőket. Ma nyelvi csatát vívnak a szórványbeliek, illő tehát, hogy bár ezen az egyetlen napon szorítsunk nekik!