Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Lehet, egy családi ház nagyobb „játékteret” biztosít a szülők számára egy-egy Mikulás-járás lebonyolításához, mint valamely szűkös tömbházlakás. Mert bizony a kisgyermek, aki éppen kétkedő korszakába lép, csupa szem és fül azokban a december eleji napokban, sőt, a lakás zugait is „átvilágítja”. Aztán óvodai csoportok tagjai közötti „tanácskozások” során is sokféle „komoly” vélekedés elhangzik ilyenkor a Mikulás kilétét illetően. Figyelik ugyanakkor a felnőttek taktikázását, szokatlan akcióit, de meredek kérdések elé is állítják őket. Ha repedéseket vagy rést észlelnek a „gyermekmesék” falán, akkor bizony nehezen lehet az ilyeneket eltüntetni. A kételyt csak valamilyen mindent eldöntő esemény szüntetheti meg. Ha pedig ez bekövetkezik, az mérhetetlen öröm és beteljesedésérzés a kisgyermek számára, s boldogság a szülőknek.
Decemberben korán lenyugszik a nap. Egy ebéd utáni nagyobb séta a kisváros havas utcáin vagy egy látogatás a nagyszülőknél kitölt egy ilyen délutánt. Alkonyatra, a Mikulás-járás idejére aztán haza is ér a kis család. A téli szereléstől, csizmácskától, meleg kezeslábastól, sáltól, kesztyűtől, kötött sapkától először meg kell szabadítani a kissé megfáradt kislányt. Anyja dolga ez, ami rendszerint a gyermekszobában történik, ahol bizony semmi nyomát nem lelni a jó öreg ottjártának…
A nappaliból kis függönnyel ellátott üveges ajtó nyílik az erkélyre, jó kilátással a mezőre, ahol a nyugati szél szokott huncutkodni, erejét próbálgatja, alkalom adtán még az ajtórésen is behatol. Kiváltképpen, ha még „játéka” is van ama nyílászáró nevet nemigen érdemlő selejtes darabnak, amilyet egykor a szocialista házgyárakban állítottak elő.
Szóval, amíg édesanyja segédletével házi ruhába bújik a kislány, az apa ezalatt belopja az ajándékokat a nappali szobába, majd tesz-vesz a konyhában, a kislány pedig – minthogy szobájában nem talált ajándékra – rohan, át az előszobán, s be a nappaliba. Oly határozott mozdulattal nyit be, hogy tán még huzat is keletkezik, ettől mozdul meg az erkélyajtó, s lebbent egyet a függöny. Mintha csak abban a pillanatban valaki kilépett volna az ajtón. De ki más lehetett, ha nem Mikulás?! Csakis ő hozhatta el ajándékait!
– Anyu, apu, itt ját a Mikulás! Láttam az ajtót becsukódni! – kiáltotta lelkesülten a kislány.
Erre mondhatni igazán, hogy meggyőzőbb a láthatatlan, mint a látható…