Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Vasárnap emlékezhettünk a 2004. december 5-i népszavazásra, melyen győztek ugyan az igenek, de nem kellő számban ahhoz, hogy az eredmény törvényalkotásra kötelezze a parlamentet a magyar állampolgárság kiterjesztésének ügyében.
A Hír TV tematikus napot szentelt az 17. évfordulónak, amit nyilván nem a kerek szám motivált, hanem az, hogy e kérdés mentén jól ki lehet ugratni a különbséget a nemzetállamokat tönkretenni igyekvő ellenzéki szivárványkoalíció, illetve a kormánypártok felelős hazafisága között.
Akkor Gyurcsány Ferenc vezetésével az MSZP–SZDSZ-es értelmiségi holdudvar, sajtóapparátus és a politikai elit nemcsak az emberek legalantasabb érzéseire, az önzésre alapozva uszított a határon túli magyarok, azon belül elsősorban az erdélyiek ellen, hanem tételesen cáfolható ordas hazugságok sorát ismételgette.
Például azt, hogy ha győz a két igen, akkor automatikusan tömegesen meg kell adni az állampolgárságot, hogy az újonnan állampolgárságot nyertek tömegesen be fognak telepedni az anyaországba, és hogy ez súlyos költségekbe fog kerülni.
A valóság ezzel szemben az, hogy ha győztek volna az igenek, akkor az eredmény az országgyűlést egy pontosan meg nem határozott tartalmú kétharmados törvény megalkotására kötelezte volna, tehát csak-is olyan jogszabályt fogadhatott volna el a parlament, melyet az akkori kormánypártok, az MSZP és az SZDSZ támogatnak.
A társadalombiztosítási rendszerben való részvétel pedig nem állampolgársághoz kötött, hanem járulékfizetéshez kötött.
„Hazudtunk reggel, éjjel, meg este” – mondta két évvel később Gyurcsány Ferenc, de tegyük hozzá, délelőtt, délben és délután sem csináltak egyebet. És ebben a kérdésben sem tagadták meg önmagukat.
Most ugyanezek az emberek mondják ki nyíltan, hogy ha hatalomra kerülnek, akkor mindenben ki fogják szolgálni Brüsszel akaratát, legyen szó az óvodások LMBTQXYZ ideológiával való „érzékenyítéséről”, a piaci energiaárak bevezetéséről vagy a migránsok tömeges beengedéséről.
December 5. árnyékában különösen ez utóbbi elgondolkodtató.
Az azonos kultúrájú, az anyaországi társadalomba könnyen beilleszkedő, dolgos határon túli magyarok nem kellenek, ellenben a bűnözési statisztikákat az egekbe emelő, az idomulást a befogadóktól váró, az embe-rek közti egyenlőséget, s általában az emberi jogokat semmibe vevő, a saria európai bevezetéséért tüntető iszlám hitű új honfoglalók viszont igen.
Nevezhető ez másnak, mint magyargyűlöletnek?