Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Újraolvasom A Pál utcai fiúkat. Nem időt múlta, dehogy. Gittegylet-jelenet: Kolnay bőg, Csele hősködik, Richter az apját is meglopja, Barabás árulkodik, Weisz izgul, de az icipici Nemecsek kikaparja a gittet az ablakból, megmentve az egyletet.
Orban bőg, Cîțu hősködik, Țurcanu árulkodik, Cioloș izgul,… jaj, itt nem lop senki! És az icipici RMDSZ a libervörösökkel, mint három jó barát, együtt issza borát, és meg van mentve a kormány, a haza, a fényes jövő hét évig tartó holtomiglan-holtodiglan. Csak én, mint Rácz tanár úr, csóválom a fejem: ha ezek kibírnak egy évet véres bunyó nélkül, én vagyok Janó, a tót, vagy éppen a kínai császár.
Dánia három orvost és hat asszisztenst küldött Romániába, menteni a menthetetlent a koronavírus immár negyedik, elsöprő támadásakor. Mégiscsak jó ez az EU, a gazdagok a kullogó testvérek felé nyújtják segítő kezüket a bajban. De én éppen akkor olvastam interjút egy Dániában dolgozó román doktornővel. Ott nincs sok román vendégmunkás, Dánia nem Spanyolország vagy Olaszország. (Amúgy Dánia egyharmad Erdély kiterjedésű.) Az említett doktornő szerint a megyéjében csak harmincötezren tartózkodnak, nem tudni, azok közül hány orvos vagy gyógyszerész. Azt viszont igenis tudjuk, hogy 2016 óta hatóránként távozott országunkból egy orvos vagy gyógyszerész. Államunk tanította, képezte őket a mi adópénzünkből. És a gazdag országok csak úgy átveszik őket. Ha egy futballcsapat egy másik klub játékosát el akarja vinni, meg kell fizetnie azt az összeget, amelyet ama klub a játékos nevelésére, feledzésére költött, ez elementáris jóérzés plusz törvény dolga. Mi meg hajlongunk, hogy a sok ezer einstandolt gyógyítónkért kárpótlásként néhányat kölcsön kapunk egy hétre.
A Brassó és Sepsiszentgyörgy közötti különbséget a fenekével is érzékelheti az emberfia. Tessék megpróbálni kisbuszban utazni onnan ide, behunyt szemmel. Induláskor kellemes, simogató zümmögést érzékel alfelünk, amikor zötyögést és smirglisúrlódást, azt jelenti, megérkeztünk a likas, foltozott helyi aszfaltútra. (Amúgy Brassóban az iskola iskola, mert ott a tanárok beoltatták magukat, nem pálinkával rettentik el a vírust.)