Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A magam szintjén s a magam súlyosabb gondjai között ebben az évben sokszor foglalkoztatott az a megállapítás, hogy túltengett ebben a vírusos esztendőben az ünnepek sora. Bizonygattam magamban, aztán elvetettem minden alkalommal ezt a fogalmazványt. Hiszen tonnás súlyú az év, és épp azért tűnik annak, mert a vírus beszürkített mindent és mindeneket. Ha kénytelenségből kell, illetve kellene ünnepre gyülekezni, valóban úgy tűnik, hogy a gyász, a temetés sokkal több a szokásosnál, és túltengenek az ünnepek.
Eligazodom, még mielőtt megfejteném a lakodalmak, a nemzeti ünnepek hézagait vagy a gyász színvesztéseit. A magunk gondjait úgysem lehet összevetni a másokéval. Annál közelebb kerül viszont az ünnepekkel együtt járó takarítások ideje meg igénye! Vadonatúj kormánya van Romániának, így az ünnepi magasságokat óhatatlanul belengi az illat s a hurrá. És ettől az ünnepi állapottól alig egy araszra ott a hiányérzet is. Nálunkfelé, itt, Erdélyben az ünnepet megelőzi a nagytakarítás. Ha kicsi a ház, ha palotányi, mindenképpen el kell takarítani a megelőző s meggátoló hulladékot, szemetet, csatornákat eligazítani a jog medre felé.
Egy villanásnyi ideig sem gondoltam bosszúhadjáratra. Percig sem vártam remegve a kivizsgálások, bírósági ítéletek torát. Azt azonban igen, hogy a politikai, nemzeti ihaj-csuhaj kórusát, karmestereit, szólóban meg fűzérben üzletelőket nem a pódiumra, hanem a pódium elé idézik – elszámolásra. És ez még hátra van a nagytakarításból. „Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni” (József Attila), de nem az önző, az üzleti érdek fényessége és hurrázói javára…
Az elnyomott, megalázott és megrabolt nemzeti kisebbség határozottan várta az igazságszolgáltatás, a politikai színvallás demokratikus megszólalását. A szolga és a szolgáltatás a cselekvő igéből jelenik meg írásban és szóban. Hiányolom, illetve hiányolják elnyomott nemzeti kisebbségek és román nemzeti többségi dolgozók és mellőzöttek egyaránt a határozott rendtartás látványát és paragrafusait. Szemetes a jog, a bíróság és a törvény udvara.