Év végén

Még az ég is folyamatos sírással búcsúztatja a 2021-es évet, mely nem volt túlságosan szerencsés senki számára. Korlátozások, fenyegetések, veszekedések nyomán egyre nő az éhezők, öngyilkosok száma.

Vannak, akik csodálkozva teszik fel a kérdést, vajon mi lehet az oka, hogy húszéves fiatalok vetnek véget életüknek, holott csak azon kellene elgondolkodni, hogy milyen jövőképet láthatnak maguk előtt, és az hova sodorja őket?! Hogy „megszokott” életüket élhessék, folyamatosan oltatják magukat, miközben az immunrendszerükkel köszönő viszonyban sem maradnak. Ez a generáció már amúgy is folyamatos allergiás megbetegedésekkel küzd, sok az autoimmun beteg, de sebaj, ritkítsuk a lakosságot, hogy a Föld szűkös tartalékaiból jusson a maradéknak. Fordítva ülünk a lóra, ahelyett, hogy a lakóhelyünket óvnánk, hadd hulljon a gyengébbje. Kapzsi struccok vezetik a hallgató bárányokat.

Mély keserűségünk enyhítésére fogyaszthatunk cukoralapú eledeleket, amik ugyan nem egészségesek, de jót tesznek a lélekkel. Készítsünk almás, vaníliakrémes süteményt, mely savanykásan, krémesen terel a pozitív életszemlélet felé. A tésztájában tojás, liszt és pici só meg sütőpor mellett citromfüves cukor található. Erre borul a fahéjas almakrém, rá a vaníliás, melyen az elmaradt havat idézően fehér tejszínhabbuckák időznek. De – jelzem – nem túl sokáig!

Berszán-Árus Csilla